K.

Előttem egy kép.
A képen híd,lámpa és fák.
A fák ágai mozognak.
Lágyan ringatóznak a némaságra.
Az arcomon 1000Wattos mosoly.
Emlékek törnek az agyamba.
Emlékek egy korból,ami talán nem is létezett soha.
Lehet,hogy az egészet csak elképzeltem.
Hogyan lehet ennyire tiszta valami?
Egy pillanat alatt történt meg,amiről csak álmodtam.
Örökké az enyém.Örökké a tiéd.Örökké a miénk.

Sweet seventeen

You can dance, you can jive, having the time of your life

You are the Dancing Queen, young and sweet, only seventeen

Never forget

Szeretetre ébredtem. Szeretetre,ami felkavar,amibe őrülten kapaszkodok;szeretetre,ami várat magára és csak vár és vár és vár.
Tenni akarásra ébredtem,de lezsibbadt az érzéstől a szám és a kezem.Hagytam,hogy hasson. Arra ébredtem,hogy csodálatos lehetne.
Nekem ez a karácsony. egy pillanat mámor,aztán az űr.

A pillanat hevessége okozta eme lelki fájdalmat.

Tagadás.

Én tudom,hogy nehéz.Én tudom,hogy így kell lennie ennek az egésznek és azt is tudom,hogy Te megmondtad.minden annyira sorsszerű.láncszemekként kapaszkodnak egymásba a darabok.

folyton szigorú szemmel,a múlt tekintetével figyelem jelenem és nem tud megfelelni a hatalmas elvárásaimnak.nem tudom mi számít reálisnak és mi az ami tényleg már csak álom és lehetőség.A lehetőségekből valahogy mindig sok akad,talán még célból is,csak a megvalósítás az,ami annyira,de annyira kevés.Sokkal többet várok ennél.
Az emberek folyton elmennek egymás mellett anélkül,hogy észrevennék.
Rotherrel kezdődött és folyton visszaköszön. egyszer iszonyatosan megszerettem,kaptam is egy jó nagy létélményt,az elsőt,azt az igazit még őszintén,tisztán és önzetlenül és nem engedem el többet.

No love,no life.

Látkép

Néha, néhány pillanatra elhiszem,hogy enyém a világ. Elhiszem,hogy megéri küzdeni,hogy van cél,hogy meg tudom csinálni,aztán vége szakad egyetlen szóval,tettel,vagy mondattal. Meghalnak az álmaim mielőtt elkezdhetném őket megvalósítani. Csodálatosan hazudok önmagamnak. Néha nem értem,hogy lehet,hogy nem láttok át rajtam,aztán rájövök,hogy én is csak a zaccot látom. Túl sokat akarok és túl keveset markolok. mindent egyszerre akarok,de soha nem teszek semmit. Ne is várd,hogy valaha is tegyek. Arról már lekéstem. Nincs kedvem felemelni a kezem és a kezemmel együtt önmagam is. Álom az álomban. Ugye Te is érzed,hogy az életünknek semmi köze a valósághoz? Ugye te is érzed,hogy nem érzed? annyira üres,annyira üresek a szavaink*
De azért a pár pillanatért örökre meg fogja érni.
Őszintén,Tisztán,Önzetlenül.
Az egyetlen siker.

(by Lichtenstein.)

Eredendő cinizmus

Nem is miattad van ez az egész, csak a horgony miatt meg amiatt a fékezhetetlen mehetnék miatt. Maradás és elvágyódás. Annyira beleszorulok a végletek szűk körébe, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Magamra erőszakolom azt,ami nem vagyok és elnyomom azt,ami igazán lehetnék. Ami van nem kell,ami nincs azért meg megőrülök, pedig semmi közöm nincs hozzá és igazából nem is akarnám. Csak a pillanatban. Kell a játék,kell a küzdés,kell a tragédia, végig kell élnem,hogy tényleg beleadhassam magam.
Annyira próbálom kipaszírozni magamból az érzelmeket, az igazi őszinte érzelmeket,de nem megy. Túl sok,túl hamar.Nem tudok elfogulatlan lenni és nem tudom alapvető természetem megváltoztatni. Nem akarom,hogy tudd mennyire más ember is vagyok,mind amit elképzelsz,de azt akarom,hogy tudd az összes titkomat és minden őrültségem.
Mi sem látunk tovább az orrunknál. Nincs józan ítélőképességem.

Raudive.

Egy pillanat mámor

Szorítom a pillanatot,mert a zuhanástól félek. az emlékeimnek annyira kevés közük van a valósághoz. Olykor még el is tűnnek.

De vannak pillanatok,amiket nem felejtek. ezekért csinálom végig, ezért nem adom fel-újra. Életet menteni nem egyszerű feladat. Nincs helye figyelmetlenségnek. Ha ilyen nagy dolgokra képes egy pillanat, akkor le is építhet véglegesen.
Hullámvölgy.
Néhány külső és belső komponenssel segítem dolgát.
Ideje konzultálnom az agyammal.
A végére mindig csak füst és köd marad.
Én csak szeretek.korlátok nélkül.szabadon.
Mögéd rejtőzöm.

Susogós mackók:)

Izgalmas dolgok

Kezdődött azzal a tipikus alkoholmámoros, kommerszvodka-kólás esettel, undergrounddal meg azzal az elmaradhatatlan elektronikus hangzással, ami erőteljesen áradt szét a falakból. Természetellenesen természetes megszokott állapotok a természet ellen;meg mellette is.
Egyébként teljesen szokványos,"köszönjük a részvételt"esemény-igen,tudjuk,hogy megtehetjük...

A távolságot,mint üveggolyót...
Néhány pillanat és azok a képek,amik már tényleg végérvényesen a fejembe égtek. Kéz a kézben az egész város felett a kilátóról nézni a város szentjánosbogarainak táncát az valami elképesztő nyugodtság...az az őszinte és tiszta érzés kerít hatalmába,hogy most tényleg rólad és érted van minden. Miattad mozognak a fák levelei és a szelet is Te gerjeszted,hogy repülhessenek. Bárhol és bárhogyan is kezdődött gyönyörű körívet írt le az éjszaka és megnyugodtam.
Biztonságban,magabiztosan és eltökélten.
A zöld nyugatató szín, teljesen elveszhetsz benne.
Mindegy ki vagy, ki voltál a múltban ők nem tudnak rólad semmit. Esélyek és lehetőségek....felszabadult boldogság, sodródás-de nem az árral,csak a folyammal. Alattunk ezer ember él és haldoklik,de mi mégis lebegünk, mert megtehetjük....Aztán az az utolsó pillanat a katapult előtt,ami beüt,amire annyira vártál.
A tökéletes pillanat.
Hazafelé a vagonban egy ember sincs rajtunk kívül,de mégis több százan vagyunk. A hatalmas fényességtől nem látom az utat és behatárolhatatlan korlátok közé szorulok. Tíz-húsz perc után már megszokom a jelenlétüket és figyelem őket. Csak csendben,csak halkan....
aztán GettóTechno meg azok a tipikus BalatonSound afterek amit csak mi tudunk és amin te annyit nevetsz. Hagyom,hogy hasson...
Igenigen, engem is meg lehet fogni még akkor is,ha nem is üldözöl....

Engem és Téged, még néhány embert
A zúgó várost, a hatalmas füsttengert
A gyárakat, a füstje rád ragad
A ruhádba szívja magát, örökre megmarad

Te mosolyogsz magadban, hisz érzed a varázslatot

Zuhanórepülés

Kibaszott nagy szerelem.

Miss you

Én tényleg annyira nem tudom felfogni mi történik velem.
Olyan erősen szeretnék hinni,de olyan gyorsan húztok vissza.
szerelem?
Túl sok a múlt.Túl sok a jelen.és túl szép,
annyira szép lehetne a jövő.
Hagyom?Hagyhatom?Bízhatok?
Mutasd meg ki vagy és Neked adom magam!
Éreznem kell a bőrödet ahhoz,hogy elhiggyelek.
Mire elég négy nap?

túl kicsi ilyen nagy dolgokhoz*

Heaven's gonna burn your eyes

Do you applaud fear
Do you hold it near
Are you afraid to live your life
The way I perceive
In my arms I’ll catch you
Do you mind If I always love you

Heaven’s gonna burn your eyes

You’ll see
In my dream I’ll catch you
Into my arms I’ll catch you
Do you mind if I always love you

Heaven’s gonna burn your eyes

Deja Vu

Előre megírt történet,átélt és megítélt. Nehézkes megtalálni az összeköttetést az agyam és a kezem között,ahogyan formálom a gondolataimat.Az út teljesen kifordult magából. Olykor felemelt, máskor meg durván leejtett. Akárcsak a zene. létélmény. Hangár élmény. Sopron élmény.

Arizona dream (1993)

Hideg, lapos és zárt – ilyen lenne
ezeknek az embereknek a lelke?
Tüzeik, érdekességük, nyitottságuk csak látszat?

A film by Emir Kusturica
music by Goran Bregovic

Lucy halott.

Ami elveszett az már tényleg nem lesz meg soha.
Egy kicsi kis görbület kéne és elhinném,hogy még nem mindegy.
Csak egy keveset,nagyon keveset kérek.

Csúszda

Kapaszkodok felfelé az álom kihűlt romjain,mint a gyermek,ki úgy tesz mintha nem tudná: mikor felér nem vár rá repülés csak a zuhanás.
A kicsi is azért mászik fel,hogy zuhanjon.
Valamikor évekkel ezelőtt kezdődött.
Távolodni kezdtem a realitástól,a szőnyeget lassan és kíméletesen húzták ki alólam,hogy érezzem, valami felé mégis tartok.Lábamat felemeltem a sárból és törött szárnyaim nehézkes csapásaival próbáltam meg elmenni az ellenkező irányba,mert úgy hittem ott igazán önmagam lehetek,s én erre vagyok hivatott. Aztán ez az arányos repülés-zuhanás adag kibillent,kifordult magából és megtiporták viaszból és madártollból összeragasztott álmaim.
Ma többször is elcsuklott a hangom. Elcsuklott azért,mert felismertem,mert hazudtam-még mindig kegyesen,mert önző voltam és mert szeretném,annyira kimondhatatlanul szeretném visszafordítani az egészet.
Angyal,ki felfalta saját szárnyait.

Az a baj,hogy nem hagyom élni álmaim.

A 22-es csapdája*

A részegség jó álarc.
De ilyenkor?
Roppant módon különös és nevetséges.
Nevetek.Nem rajtatok,veletek.
Ismerős nevek ritmusa zúg fülemben.
Te is?
Nekem is sikerült.
Olyan hosszú még az idő.
Remegek a percekért.
Sokkal többért.
Egyszer elmondom milyen gyorsan
Változik a kép.
Azok az álmok...
vágytól részegen.

Asszociáció

Hagyom,hogy hasson, arcomra Napfényt nyalhasson
Kezembe csapjon, füvet nyírhasson
Keresztet vessen,hogy önmagába eltemethessen.
Te bennem, én benned, kicsit egymáson:
szürrealisztikus álom.
S ne legyen igaz,hogy az a kevés is számíthasson,
hogy minden maradék elfogyjon.

szerpentin.szerelem.szertartás.kábulás.ájulás.mélabú.csontsovány.
hatalom.nem adom.akarom.elkapom.megveszem.
szétkenem.belefeledkezek.nem sajnálom.
hazudok.nem mondom.takarod.nem látom.
egy pillanat.mámor.hatás.katarzis.alvás.vonzerő.
taszítás.porszemek.esőcsepp.hóvihar.
otthontalanság.kertibútor.attribútum.gitárhúr.szűk farmer.1969.

Súlytalanság

Olyan súlyosak a gondolatok amik hirtelen belezuhannak a reggelbe.
Egy éles tekintet,gyengéd szorítás,alig érezhető fuvallat és már is rengeteg helyen megfeszül abban a pici kis keretben az az átkozott kép.
Gyorsan szaladnak keresztül rajtam a gondolatok és nehéz egyszer is elkapni a pillanatot. Még mindig időkapszulában vándorlunk. Hiszed,hogy okkal történnek veled események,pedig csak épp azért, mert ilyen is kell.
Annyi mindent látsz és hallasz aminek semmi köze a valósághoz. az érzékekről nem is beszélve. Tudatod mestered,s szabad párolgást hagy a felforrósodó hangulatnak,hogy egyszer végre kiteljesedhessen. De csak nem jön a mámor. Helyébe mindig valami koszos kéjelgés furakszik,s mikor megunja létét a nemlétben úgy dönt ideje távozni önmagából. Túl sok a keveredés, soha nincs tisztaság. Nem tudod elválasztani egymástól a látványt és a látomást. A tér meggörbül,az idő kizökken, tudatod meghasad, emlékeid elvesznek.
Már őszintén hazudok.

Have a Nice Trip!

Madárember

...Az egyik dolog,amit megállapítottam, hogy ez mind szerencsétlen, mellőzött és tragikus élet. Üldözött, vagy a közöny homályában tengődő sorsok...
Zrínyitől Adyig. Kivétel nincs!... Ez tehát az első törvény. A numero egy!... A második a jelentősebb. Hogy ez a sok,tönkrement ember egyetlen valamiben megegyezik egymással. ez pedig az,hogy a legteljesebb reménytelenségben is bizakodni tudtak!... Ebben sincs kivétel!... magányosan,mint Madách, tébolyultan,mint Vörösmarty, betegen,ocsmány támadások zárótüzében,mint Ady Endre, de mind bízni tudott, amikor már józan ésszel nem volt miben, és alkotni, amikor már semmi értelme nem volt!... Ez a második törvény. A numero kettő!... És ha itt akarom leélni az életemet, nekem is alkalmazkodnom kell a törvényekhez. Ez világos?

Elhallgatnak a szavak.

Adj még egy percet

Pókhálós volt a szeme a fájdalomtól. Az annyira idegen és érthetetlen szavak valahova mélyre próbáltak furakodni a technika vívmányai által. De nem engedték. Kezéhez nyúlt, a tükörbe nézett, oldalra lépett és még az esés előtt kitépte a tűt kezéből. azt a tűt,ami már hónapok óta a vénájához ragadt. Nem is értette amíg el nem fertőződött egyetlen pontban. De a pontból folt lett,aztán valami visszafordíthatatlanul undorító sebhely. Abból a fajtából,ami már soha nem forr be(?)
Benne volt minden rossz és keserű érzése. Szomorú volt az emlék miatt, dühös a jövő miatt és végtelenül csalódott a jelen miatt.
Csalódott önmagában és mindenkiben. az egyetlen értéke tette tönkre. Elfogyott minden erő. Már nem ugyanaz az üzemanyag hajt minket,hogy tovább csináljuk. Ketté vált az út és mi egyik irányba sem mozdultunk el. Ott maradtunk a hasadék felett és most a semmi közepén állunk. De nem zuhanunk, mi még nem zuhanunk. Te sem érhetsz földet,amíg nem repültél.
Tudja,hogy sehova sem vezet útja,de a kényszer valahogy mindig erősebb. nincsen tudat,nincsenek érzelmek és semmi,igazán semmi sincs ami egy kicsit ösztönözné. Már ösztönök sincsenek. akarás van tettek nélkül. Vágyak vannak kéj nélkül.
Két arca van. Csak soha nem látod egyiket sem.
És meggyújtom a hamvadó cigaretta végét...

Ötödik.

Elképedve állok a dolgok mellett,amiket én magam alakítok,de a végeredmény mégis meglep. Hogy lehet,hogy direkt teszek dolgokat amik fájnak? Készakarva, kihívva magam ellen a sorsot lassanként teljesen leépítem magam. Aztán menekülök,mert nem vagyok hajlandó szembenézni velük,s tudom,soha nem fogja elhagyni száját a szó: köszönöm.
Pedig ennyit, csak ennyit kérnék tőled,ha már megtettem neked. odaadtam neked. Ha nem is adtam,hát löktem készakarva, irányítva és leléptem. percekre,órákra, aztán végleg. Végignéztem rajtatok, homályos ködön át és nem láttalak titeket. Kirakatban ültem,csak azt nem tudom melyik oldalán. Ti vagytok hamisak,vagy bennem zökkent ki az idő?


Egyébként meg tudom,hogy bele kell törődnöm a szerepembe csak még egy kicsit had reménykedjek. Szeretném elhinni,hogy még nincs veszve az a minden.
Szeretném hinni,hogy majd egyszer én leszek a főszereplő és nem csak egy folt a képeken.

I love Hungary.

Snailman.
(kötelező!)

Kim Ki-duk: Time.

Érdemes-e és egyáltalán lehet-e felvenni a harcot az idővel? Minden elmúlásra kárhoztatott vagy állandó megújulással el lehet kerülni azt? Vagy mindez csak az ember alaptalan félelme, és bizony vannak örök dolgok a mindenségben?

És hogy milyen választ ad az Idő a bevezetőben feltett kérdésekre? Semmilyent. Egy biztos, a sorsát senki sem kerülheti el - rejtőzzön előle egy más arc mögé is.

Távolság

Kínoznak a reggelek.
Nyomással a szívemben,üres fejjel kezdek bele.Újra.
Nincs,ami felkavarna.
Esélyek vannak,de azok is homályosak.
Próbálkozások vannak,de azok is eszüket vesztettek.
Elképesztő módon vágyom a szeretetet.
Éreznem kell,hogy valaki szeret,s hogy én is tiszta szívemből, hűségesen,mindenemet odaadva szerethetem őt.
Hiányzik a bizalom érzése.Hiányzik,hogy ellenállhassak.
Szeretném megmutatni magam.az igazi önmagam.
De már soha nem merem majd.

Többszörösen fogyasztható

Humoros gúnnyal áthatott mondatod arcomba talál,s elfordulok tekinteted kereszttüze elől. Hogy miért ilyen szemmel nézünk egymásra nem tudom. hogy hova tűnt az a sok minden ami volt,hát azt sem. Önmagamban keresem a magyarázatot, mert biztosan tudom,hogy ott kell.
Kacagva bocsátkozom felületes jelenetekbe és igyekszem kitolni a határokat,de valahogyan nem megy. Szám szólásra nyílna, vallomásra, szegény feleslegesre,de már az sem megy. Inkább burkolózok ködös mámorba és elzárkózom. Csak csendben,csak halkan. Az életet magát hibáztatom,s agyféltekéim kapcsolatának megszakadását. Próbálom megerőszakolni a lelkemet és sablont húzni rá,de folyton kibújik gyenge kezeim szorítása közül. Cirkuszi látványosságként tekintenek sorsainkra,melyek oly' kevés mértékben fedik egymást.
Mi lesz velünk emberek?

Egyébiránt,cseppet sem mellékesen tessék Müller Pétert olvasni. Jelenleg Madárembert. Roppant felkavaró és magával ragadó. ha másba nem is,de ebbe örökké beleveszek.
Mert valami örök és soha nem múlik.

szerelmes leszek, hiszen annyira könnyű*

én mindig annyira félek,hogy elveszítelek titeket. kapaszkodom belétek, mintha muszáj lenne, egybe közületek,mintha más nem lenne.
és tudom,hogy a görcsös ragaszkodás roppant káros az egészségre, megkérdeztem a háziovosom. írt is receptet egész napra, de rettentően fájt tőle a fejem.
Annyi minden lesz még elérhetetlen, oylan sokszor ébred majd még fel bennem a remény. Ésszel cselekedj,s soha ne szívvel. Fáj élni melllettetek. Fáj a boldogság körülöttetek.

Rég volt.

Remegne a lábam. Aztán egy kicsit a lelkem, majd a szívem, s később talán a tudatom is. Nyújtanám feléd a kezem,a pillanat hosszú lenne, keserédes gyönyör, felkavaró, de beteljesületlen. A nagy költők szerint az igaz szerelmek mindig plátóiak, csak kicsit megfoghatóak. Őrültek és öngyilkosak. A nagy válságok időszaka ez. Belehalunk az életbe, vagy ő hal belénk. Az a baj a szerencsével,hogy utána elviselhetetlen lesz az üresség. Kapsz egy marékkal a boldogságból, eltékozlod és akkor,csak is akkor fogod érezni mindennél jobban a súlyát. A görcsös akarás és eszeveszett próbálkozás súlyát. Igazából soha nem arra gondolok,mint amit kimondok. Én az vagyok, aki őszintén szól hozzád, burokban, kegyesen, de mégis félreérthetetlenül. Kinőttem a hazugságaimból. Nem hazudok, de igazat sem mondok, ha az fáj Neked, vagy zavart kelt benned. Tulajdonképpen soha semmit nem mondok nektek. szavaim üresek, kevés jelentés tartalommal. Közérdekű közhelyek segítő szándékkal, de érdektelenül.
A semmiről beszélek megint.

Ha nagy leszek lesz valamim,ami nektek soha.

De én soha nem növök meg.

Pillangó alkonyat

Szárnyad elragad, pillangó alkonyat,
Küszöbön alszik a táj,

A félhomályban félreáll a holnap
Ahogy elnyel idebent, zakatol a Csend...

Szivárvány-börtönömben inhalálok a hófehér könnyben,
A múlt eukaliptusz jel,

A hajszálerekben olvad el,
Meg van oldva,

Egy éjjel-nappali boltba visz el a dolga...

Hajnali három óra, kávé és kóla,
Reszketve dobban a szívem utánad, te kénszagú hajnal,
Kártyát vet a sors, újra átkarolsz,
És a számba szippantod át a nappal hernyó-vákumát...

Tape Underground.

Napfelkelte before.

Darabokat hagytok nekem magatokból.
Darabokat hagyok el magamból.
Egy kicsi kis rész a mennyországból.
A hangok a falracsapódnak és mélykék színben táncolnak,parancsszóra.
A pillanat műve.
Hulló csillagok, fenséges,megismételhetetlen pillanatok,
az örökké valóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
egy darabot akarok mindenből önmagamba.
Ne jöjjön,többé ne jöjjön másnap!
Felejtsük el a bűntudatos hétfőket.
Megnyugvás kell,rendszeres szenvedéllyel.

Hippie dance

Hot Chip.

Human?!

Félsz?
Sok mindentől félek.Félek a jégtől,a szerelemtől és az igazságtól.
Annyira könnyed és annyira megkapó.
A részegség jó álarc.De ilyenkor?
Harag és félelem.Érzelmekkel hevített gyűlölet.
Nincs jogod dönteni az igazságról.
Szembesítés,szemebesülés.
Nagy szavak kis emberektől.
Elveszik minden és Te is elveszel bennünk.
Tévelygés.Tébolyult lelkek.
Csalódások.Kellemes és fájdalmas.
Hányan tudjátok,hogy igazán éltek?!
Végtelenül kiábrándítóak vagytok.

Beleordítok az éjszakába és másnap remegve ébredek.Meglátom kitárt és megerőszakolt lelkemet egy idegen helyen és megmagyarázhatatlan érzések kerítenek hatalmukba. A csikk a kezemből a földre hullik és hagyom,hogy az égő parázs felemésszen körülöttem mindent.
Elfutok az érzések elől és addig hajlok a mosdókagyló fölé míg az összes fájdalmamat ki nem engedem magamból.Aztán felállok és elkezdem a napomat újra,mintha semmi sem történt volna.
Nem én vagyok.Nem lehetek én.

Csak szabadon...

Berúgunk?
Be.
Csinálunk őrültségeket?
Már megtörténtek.
Szétesünk?
Szét.
Hányni is fogunk?
Fogunk.
Fogadunk titoktartást?
Felesleges.
El fogjuk mondani az igazat?
Nem tehetjük.
A kémiánk miatt?
ezek csak ösztönök.
Tudtad,hogy elkötelezte magát?
Miután lehullott gyűrűje a lepedőre
Mi csináljuk ezt,vagy csak történik velünk?
Ne tegyél úgy,mintha nem Te lennél.

Nem tudod,hogy mivel játszol...

*

...mert ez olyan rohadt távol áll még tőlünk.
talán az a baj,hogy túl korán és hogy túl sokat.
Mert elfelejtettük,hogy merről és hogyan.
és azt is,hogy ezek soha nem mi voltunk,
de már azok sem lehetünk igazán.
elvesztünk valahol a kettő között.
Középút,de még véletlenül sem aranyból.
Saras,ingoványos,mocsaras terület.
Hol kezdtük és hova tartunk?
Te tudod?Én igazán nem.

Ne menj vissza,ne menj előre,ne menj sehova.
Maradj a jónál,maradj a szépnél,
maradj a voltnál.
Eljön a múlt,eljön mi múlt
Az lesz szép,mi messze lesz rég,
egy meztelen kép,mi remegve lép,
mert hideg a kéj mi múltat idéz,
De meleg lesz majd,ha nagy lesz a zaj,
Mert nevetsz majd rajt,hogy nem volt az baj.

Android.

Megfeszülve hajlok az üres papírlap fölé,mint oly' sok másik alkalommal. Valamitől mégis mindig másnak hat,az esti fényben másnak tűnik. Idegenként nézek rád,de nem lepődök meg,nem okozol meglepetést. Szavadból tudom milyen időben kit kell magam előtt látnom,az adott pillanatban ki is vagy te. Ki is vagy te? Kint is vagy te. Bennem is megélted.
Hosszú sorban gyülekezünk a végítélet előtt. Kik vagytok ti? Ki vagy Te?
Valamikor ismertem egy lányt, hamvas volt a bőre és mögötte minden szeretetteljes. Két fél találkozása. Uralom. Az egyensúly állapota hazugság. Mint a szeretkező fenevadak. Csak a tiszta szerelemben egyenjogúak a felek. Befelezem. Tegnapok.
Köd szállt a városra,nem látod a hidat és a rajta közlekedő embereket. Csak a sziluett maradt, de a színes ruhád még mindig feltűnő. ...lenne;de nem jársz színesben,gyászod a tömegbe kell,hogy olvasszon. nincs kiút? Egy a millió közül. Az vagy nekem és az leszel a világnak is. Esélyek. Nem itt,hanem a színfalak mögött. Tudom,hogy elrontottam veled. Mint egy anya,ki gyermeke előtt dohányzik,s az később tüdőrákban hal meg. Nevelőszülő. A felelősség a vérvonal oszladozásával egyre csak nő. Meddig nő? Rajtam túlnőtt.
S átok szegény fejemre, ha maga alá temet mindkettőnket. Tudatos,egyenes vonalú,törés nélküli görbületi forma. egyszer fülig,másszor egészen álladig elér. Vékony vonalat von maga után,hogy a metszés ponton betalálhasson az idő vasfoga és keresztülhasítsa torkodat,azt a szegényt,ki a kapcsolatot még tartja. Összetartja. Rossz megítélés. A bizalom eljátszása. Szánalom és önsajnálat. Vajon tudjuk,hogy hazudunk egymásnak? Hátam mögött titkokat szőnek. Lebuksz előttem és ezzel tudatosodik bennem: én sem lehetek többé rejtve előtted.
Körkörös repülés vagy körkörös zuhanás?
Jeleket látsz,ahol nincsenek jelek.
Nem tudom ki vagy,de elmémet szeretném függetleníteni tőled. Nehéz,fájdalmas és cseppet sem fesztelen. mondhatni pattanásig feszült. Két test egymásnak feszült.
Vékony a drót,közel a karambol, a diszpécsernek nincs mit közvetíteni,nem tud már semmit megakadályozni. Hulljunk hát örök nem létbe és felejtsük el azt,ami egykor volt,ami akkor volt. Láttam madarakat meghalni és hüllőket tojásból kikelni.
A fátyol a szemünkön csak megszépít mindent. Én szürkehályogon látom már csak tekinteted. Nem lelked az,mit elémtársz,csupán csak elméd darabja,mit megtanultam belőled,tapasztalok belőled. Önmagad másolata vagyok,kettőnk lénye egyvelege valami közös replikáns lénynek, közel a valótlanhoz és annyira távol a csodáktól.
Nem segít már,csak a katarzis.

Emlékszel még,ugye?

Reggelre kifakulsz.Reggelre meg vagy gyötörve.Reggelre ki vagy forgatva.Reggelre szét vagy tépve.Reggelre nem is marad semmi,tényleg semmi.
Hazudok.tudod,hogy nem mondok igazat.Régóta nincsen bennem igazság.egy kevés szégyen,egy kevés kis öröm.Valami hiányzik.
De ne fájjon megélni a boldogságot és ha kell éld meg a kínodat,mert ember leszel ettől is.Vagy talán csak még embertelenebb.
ember.hónapok.ember.Állat.ösztön.vágyak.üresség.vágyak.
Ösztönöm a börtönöm.
Keresd meg a lányt!



Bekapcsol egy hang az agyamban.Aztán még egy.Lágy,kellemes,magával ragadó kompozíciót alkotnak.Részegen táncolnak végig a fejemben tökéletes összehangban,együtt és egymásért.
Felhevül a levegő,közelebb jössz és én is egészen közel kerülök hozzád.Hangos lesz a zaj,zúg,sípol,de elnyomom.Csak a jóra figyelek,ami nem kell elnyomom.Vészjelzés.Riasztás.
Nem érdekel,soha nem érdekelt.Megdöntöm az elveimet,mert nem is léteznek.
vissza a múltba,két karral,ölbe,remegve és teljesen feledve...mindent feledve.
ösztön.egyetlen éjszaka.

Naíva.

Csak állni ott és nézni,hogy az egész mennyire távoli és mennyire öszetett rettentő sok okot ad a csalódásra.Nem tudta kiverni a fejéből a lehetetlentől túlfűtött vágyat,azt a megérinthetetlen álmot, ami annyira élteti minden percben és életének minden órájában.
A lány kézenfogott önmagával együtt merevedett meg és elveszett a süvítő hangok között. De volt ott más is rajta kívül.Egészen közelről csodálták az este menetét. Valahol,a krízis tetőpontján egyre több akadály égett porrá közöttük.Néha kell,hogy ezek a világok találkozzanak egy pontban,de meg kell tanulni a nem összeillő egyeneseket eltéríteni az útjukról,mert könnyen megtörhetik egymás amúgy sem töretlen menetét.
ÉS ezen a ponton megint ki kell,hogy merüljön a történet,mert lejárt a szalag és az út gödrei és kimagasló felszíne is egyre nehezebbé teszi azt a bizonyos egyet,ami egyszer majd mindenkor és mindenek felett.
Jobbra nézett és eltűnt minden.Balra nézek és eltűnik minden.
Kérjél kólát paradicsommal és tanuld meg,hogy te sem öntözheted a virágokat eviannal.

Feje tetejére állított Midász király

Nem tudom melyik arcomat mutassam felétek.Megszerettetek,s ha még mindig szerettek már nem tudom miért teszitek azt.A nagy keresgélés közben megszűntem annak lenni,akinek születtem.Ha pofont kapok odafordítom a másik arcom és hagyom,mindig hagyom,hogy igazad legyen.Kell valami,vagy valaki;bárki vagy bármi aki helyre tesz.
Kell,hogy legyen valami,valami nagyon erős kéz,nagyon erős szorítás,amely ki tudja csavarni a becsavarodottságomat.
Mindvégig kudarcba fulladt bármi,amihez hozzányúltam.Én csak nézlek,igazán nem értelek. Az a lány lett belőlem,akitől az anyák féltik gyermekeiket,az akiben nem bíznak meg,az aki mindezek ellenére mégis mindig és mindörökké ott áll melletted bármikor esel is el.Még akkor is,ha te húzod ki a lábam alól a talajt akkor is ott leszek neked,mert tudom,tudni vélem,hogy számítassz rám.
Az az ember vagyok,aki annyira kimondhatatlanul fél a magánytól,hogy kétszínű lett és gyáva. Félelmetesen gyáva.Erköcstelenül gyáva.Eszeveszetten gyűjtöm magam köré a sok szemetet örökké bízva,hogy megtalálom közte az igazi kincset.azt a kincset,amit oly' régóta remélek. Sok az új kapcsolat és annyira nehéz megítélni,hogy melyik őszinte és melyik vált időközben hamissá. Nagyon keveseket becsülök meg köztetek,de azt a néhány embert igazán,tiszta szívemből tisztelem és értékelem.Tudom,hogy valahol,valamikor egy másik helyen és másik időben ott fog ülni az a valaki,akitől annyit kapok majd amennyire szükségem van.Aki úgy fog szeretni,ahogy akarom,hogy szeressenek.Talán majd én is megérdemlem egyszer.Küzdök azért,hogy elnyerjem a jóság hatalmát,de küzdelmem még sok helyen megtörik.
Játsszuk el...

Sebhelyek

Tulajdonképpen tényleg nem tudtam volna megfogalmazni mi bántott igazán.Vagy csak túl sok mindent kellett volna elsorolnom.Az enyém volt,tényleg az enyém.És azt hittem nem vehetik el tőlem.Nem magamért csináltam,de értük sem igazán.Azt hiszem inkább csak bizonyítani akartam valamit,de rosszul sült el.Számítottam rá,hogy szét fog esni bennem minden,csak arra nem,hogy ennyire és ennyiszer.Aztán ahogy ez lenni szokott jöttek sorba a búfelejtő italok,és a tequila-határon rájöttem,hogy tényleg nem érdekel.Igazán nem érdekel.Nem szabad,hogy érdekeljen.Azon az estén nem.Megkaptam önmagamtól azt amit másoktól kellett volna és ez így volt jó,mert így tanultam belőle.Ismét.És nem érdekelt hogyan tekintessz rám,mert aznap éjjel mindent megtehettem.
A tudatom ködösítése után valahogy mindent sokkal tisztábban láttam.Persze mindig eljönnek azok a reggelek a felismerésekkel és sérülésekkel amiket önmagadnak vagy másoknak okoztál,de van úgy hogy ezek oly' mértékben eltörpülnek,hogy tényleg igazán,sohatöbbet nem fog érdekelni.Legalábbis egy darabig.
Bármit is csinálsz,vagy bármilyen nagy egésznek vagy is a része az elmúlás elviselhetetlen. Tudom,hogy nem hiába csináltam és tudom,hogy jól csináltam.És bárkinek bármit is hazudok jót tett,de ez,ami utánna van,ez elviselhetetlen.Talán nem is éri meg igazán kiszakadni a hétköznapokból,mert képtelenség visszatérni.Nem megy.És azt is tudom,hogy amíg így élek nem is fog menni soha.
Az enyém!Az enyém!Az enyém!

Solitude

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

I'm just your Marlboro

Várom,hogy megtaláljon valami,de igazából nem is akarom.
Vágyom az érzést,hogy vágyakozhassak.Vágyom,hogy vágyaimnak tárgya lehessen.Vágyak lobbanak bennem a vágyakozás iránt.
Kell valami.Nem személyes,nem is tárgyi.Nem lehet tudni létének valósággal való kapcsolatát.Pótcselekvésekkel helyettesítek valamit,amiről nem is tudom,hogy mi.
Azt mondta,a személyiség zavar következménye,hogy éhes vagy és mégsem akarsz enni,hogy nem tudod szereted-e egyáltalán azt az ízt,amit nyelved hegyével érintessz.
Folyton a realitás talajára húzzuk vissza egymást,pedig lelkünk szárnyalna.Nem együtt vagy külön,csak egymás mellett,párhuzamban.Mint a madarak vonulása a természetfilmeken.
Egyszer találkoztunk egy világban,később keresztezzük a kettőt,aztán már csak metszük,végül nem lesz más,csak párhuzam.Ha nem figyelünk pedig már csak két kitérő egyenes marad.
esetünkben talán görbe.törékeny görbe.
Amit régen nem értettünk most megelevenedik előttünk.Újra játszuk,csak szebben.egy kicsit mentesen.De nem tudom mitől mentesen.Egyre kevesebb az esély a konfliktusokra,egyre több lett a 'más' közöttünk.Már nem töltjük ki az űrt önmagunkban.Nem egy embertől várjuk,hogy beteljesítse az életünket.Szereteágazó a szeretetünk.
És talán ez az oka annak,hogy nem tudunk egy embert teljes odaadással és tiszta szívvel,őrülten,felemésztően,felkavaróan és gyötrelmesen szeretni.
Semmi reményünk nincsen,egyszer elvesztettük azt a hitet,amiről azt képzeltük örökké tart és szenvedélyének legalább parazsa mindig jelen lesz.De csak hamu maradt.színes foltokkal tűzdelt szürke hamu,hogy egészen belefájdul szíved,mikor felpiszkálod magadban.elég egy érintés,vagy egy jól irányzott mondat,egy szempár vagy egy szikra és előcsalja belőled,amit már régen eltemettél.amit régóta halottá nyilvánítottál.
Ha sokáig játszol a tűzzel megégeted magad.

Hide-and-seek

Szeretném,ha tudnád,hogy ez nem volt mindig így.ember voltam én is.álmokkal,vágyakkal és célokkal.Küzdöttem azért,aki a legfontosabb volt.mindent megtettem,de mindig rosszkor.
Belefulladtam.Volt egy kapaszkodóm,fényesebb volt,mint a Nap,de elengedtem.
akkor még naív voltam.azt hittem nem jött el az ideje.Már látom,hogy nagyon is időben történt az,de soha nem fogtam fel igazán.soha nem fogtam fel,mit válaszottam a felhők helyett.
Repülést a repülésért.Azóta csak zuhanok.egyre mélyebbre és mélyebbre.
Nem akarok emlékezni rá,hogy egyszer boldog voltam melletted.Pusztán a szikrányi remény tudata is boldoggá tett.Aztán csak üresség maradt utánna.Az igazi Semmi,amivel megtanultam együttélni.jó ideig nyugodtak az emlékeim.szépen,csendesen,mint a lélegző természet a hó alatt.De nekem nem jött tavasz.Csak ősz van....mindig ősz.
Nekem a négy évszakból három mindig ősz marad.
Valamiért folyamatosan felszakadnak ezek a sebek.Próbálom előkaparni magamból azt a régi céltudatos valakit,akinek volt ereje küzdeni,aki megfizetett minden bűnéért és tűrte,csendesen tűrte,hogy elszámoljanak rajta mindent.hosszú hónapokon át bírtam.Nem hagytam,hogy lássátok,soha egy könnycseppet.
Aztán megtaláltam a vigaszom.most nyögöm a súlyát.Ördögi körforgásba süllyedtem amiből sehogy sem tudok kikeveredni.Már nem vagyok naív és nincsenek reményeim.Nem bízom a szebb jövőben és a múltam eltemettem.Néha előáslak még és kegyetlen órákon át ostorozom magam az összes bűnömért.
A szeretteim szemébe nézek,mélyen,szenvtelenül és hazudok.Szívettépően,kegyetlenül,ridegen és kiszámíthatatlanul hazudok.Hazudok,hogy ne tudd mennyire utálom ezt.Hazudok,hogy azt hidd vagyok még valaki.Hazudok,hogy azt hidd számíthatsz rám.Hazudok,hogy azt hidd van még bennem remény.Hazudok,hogy azt hidd tudatosan cselekszem.Hazudok,mert a hazugságaimból élek.
De ne hagyj el többé!kérlek többé ne hagyj el!
akarom,hogy tudd senki sohatöbbé nem lesz nekem ilyen.

Próbáld,hogy szeress

Négy ember ült egymással szemben egy koszos,utca végi kis presszóban.Megszokták egymást és a többi ember is megszokta őket.A hamutálban olcsó cigi égett tövig,savas bort kortyoltak.
Pórbaidőn voltak,nem rég szabadultak,bár bűnük soha nem volt evilági.Puszta létezésük ténye felkavaróan hatott embertársaikra,vagy éppen teljesen közömbösen.Ismerik egymást,jóbarátok,amolyan kocsmacimborák.Meghatva ültek az élet nehézségeitől meggörnyedve.elveszett ifjúságukat siratták.Sokat vesztettek már az életben,olyan sok mégis az emlékünk.Persze nem mind közös.Hiába történt meg velük valahogy már elveszett közös múltuk.Jelenük van,mindnek van jelene.Jövőbe néznek.Andalító zene hatására szövik álmaikat főiskolákról,féktelen nyaralásokról és közeli éjszakákról.Néhányan érzik legbelül,hogy semmi,igazán semmi nem valóságos ebből.Néha könnyező szemmel hallgatom beszélgetéseiket kultúráról,színházakról,könyvekről,filozófusokról és érthetetlen rezgésekről.távolról nézve annyira harmónikusak,annyira boldognak látszanak.Mint akiknek eleget nyújtott az élet és soha nem is kívántak tőle többet.De bánkódnak ők rengeteget.az asztal,mintha szakadék lenne köztük.Olyan szakadék,ami többé nem lehet híd két különböző világ között.elsodródtak egymástól.Nagyon messze.Szeretném hinni,hogy vannak kapcsolatok amik kinőhetik magukat és átgenerálódhatnak egy másfajta környezetbe bűntudat és furcsa érzések nélkül.
Rég nem arra vágyunk már mint régen,talán már egy világ választ el minket mégis szeretném hinni,hogy majd egyszer,két év múlva beülhetek veled egy keserű cappuccinóra kellemes bútorok és fülbemászó zene mellé,hogy elmond,sikerült.Nevetünk maj rajta mennyire buták voltunk,vagy éppen mennyire felelőtlenek.
Nem szeretném elveszíteni az olyan embereket az életemből,akiket nagyra becsülök.Láttam embereket lezuhanni és láttam felemelkedni.Láttam,ahogyan kitűzték maguk elé a célokat és gyűjtöttek annyi erőt és bölcsességet,hogy meg is valósítsák azokat.
Ha nem láttalak akkor is néztelek téged.
nem bánom.tényleg nem bánom.Nem fáj,már csak egy kicsit.

Nem engednek senkit se közel

Szintetikus karácsony

A baj talán csak annyi,hogy nem marad semmi utánnatok,vagy utánnunk és még az is ami előtte volt a semmibe vész.Lassan tönkre tesz az élet.Megad mindent aztán kegyetlenül elvesz.Csupán pillanatokban élek.Pillanatokban,amik olykor csodásak,viszont valamikor feldolgozhatatlanok. És mindegy,hogy az agyam vagy a szervezetem számára.
Több napot adok egyetlen éjszakáért.Van,hogy heteket áldozok azért,hogy néhány óráig a felhők felett lebeghessek.Aki nincs benne soha nem fogja megérteni ezt.Még közülünk is kevesen.Egy maréknyi ember együtt,álomban és egy kicsit jobban.egy kicsit szebben.Egy kicsit szerelmesebben.Gyűlölöm,hogy enynire fájnak a nappalok.Nem akarok a hétköznapokban élni.annyira fájdalmassá és idegenné vált már az életem,hogy teljesen felemészt.
Félek,hogy egyszer majd nem lesz hova menekülnöm.

Fuck each other

Egyszer tényleg eltűnök.Úgy igazán,hogy ne találjatok meg,ha kellek.
Aztán majd ha nem találtok,talán nem is fogtok keresni.
Rohadtul elegem van a fél sikerekből,mert semmit nem tudok élvezni.
Nem akarok felelni semmiért,vagy meggondolt lenni és tekintettel lenni másokra.
Ha nektek megy,nekem is menni fog.

Hüllőkiállítás

Esthajnal

Valahogy tudatosította bennünk az ég,hogy tényleg vége.Igazán vége.Már nem várhatunk tőle annyit,mint korábban.A régi időkre emlékeztet az élethelyzet.Csak azóta már sok minden felborult és átrendeződött.A csillogó éjszakák helyét átvették az esthajnalok.Már nincs mit kifacsarni belőle.Ritka lehetőségek egyike lesz,ha megtaláljuk majd torz időnkben azt az igazi kielégülést.
Viszont nem szeretném,ha elvennék az álmaimat.túl sok az információ,a klisé,a korlát és túl tehetetlen vagyok.Nem nőttem még fel ehhez és talán nem is fogok.Soha.Mert nem erre születtem csak szerettem volna magamba ültetni és gyökereztetni valamit,amit nem tudok.Hiányzik belőlem az,ami megvan azokban az emberekben akik körülvesznek és bármennyire szeretném,bennem küzdelmek árán sem lesz jelen.Ez részben terhet vesz le a vállamról,de ezzel a teherrel elveszítem céljaimat is.tudom,hogy van még időm.Tudom,hogy lehet még másképp.Csak szép volt sokáig álmok között vergődnöm.Valahogy mindig láttam a kiutat.Már nincs miből kifelé haladnom.Keresek majd újakat.Vagy csak találok.hirtelen.ahogy kell.hiszem,hogy változtathatok Isten adta lehetőségeimen.csak erőm nem lesz hozzá talán soha.vagy majd egyszer,
a nagyon távoli jövőben.
Este nyolckor,a belváros felé haladva,táskával az oldalamon,a megszokott dolgokkal a zsebemben mintha átfordult volna körülöttem a Föld.a levegő rideg lett és kialudtak a fények.egyetlen csillag volt az égen.tudtuk mindketten,hogy rettentő keserű lesz ez nekünk,mert nem látjuk még az új nap hajnalát,csak az éjszakák elmúlását.
remegve várom a további rájátszást.

Delta kontra 3as6árh1

Utóbbiról annyit,hogy nem akarom,hogy elvegyenek tőlem dolgokat,amik tulajdonképpen nem is az enyémek.Mert néha nem is kell,hogy megkapjuk amire vágyunk,elég csupán,ha van tárgya vágyakozásainknak,mert az is ad egy támpontot.És kell,hogy legyenek álmaink,mert nélkülük nem menne.Nem állhatunk mindig a realitás talaján,mert szükségünk van a változatos tájakra és egységélményekre.
a másik oldalról viszont nem az egységélmény érdekel,hanem az egyéni kibontakozás.Az a bezárt magány néhány ember között úgy,hogy átadhatod magad teljesen.amikor senkit és semmit nem kell figyelembe venned,mert csak te vagy és a lehengerlő hatás.Közösülés valami igazán többel,igazán jobbal.Aztán utánna a túláradás és az érzés,hogy mindenki felé szeretnéd pulzálni ezt a plusszt.
Idegenként ne nevezz érdekesenek,mert megvető jelzés.
Szeretem magamévá tenni ezeket a sajátos éjszakákat,mert remek tartósítószer van hozzájuk.Konzerválásuk hosszú időre szól,nem csak pillanatokra.




Aztán egy üzenet az Államokból egy elveszett embertől megkoronázza a napomat.
Szioka pici Ivett,
tán elveszett a fejed?
Hallottam ám sok jót rólad,
mert a madarak mindig szólnak.
hiányzol ám eleggé,
hidd el hianyzik a nikkel party pia, pasi
ez kell nekünk nem a kaki!

What is means?

Meddig tart az indián nyár?
Dátumokkal behatárolható,vagy végtelen és addig tekerjük,amíg végleg megdöglik az egész? Vagy lassan,de biztosan megint kifordul magából,vagy be önmagába,vissza oda ahonnan azon a szép júliusi napon előjött.Biztosnak látszanak most a pontok.Néhány körvonal van,ami már nem csak sziluett.Tervek háttérrel,biztosításokkal,de renegeteg hitellel.Magas törlesztőrészeletekkel. De a nélkülözést soha nem bírtuk.Műanyag kultúrában élünk.
Legalábbis mi azzá tettük.
Szeretném ha tudnátok miért olyan fontos az a kevés,amit fel tudok mutatni.Mert nem értékelhető.tudom,hogy nem.De számomra fontos.Élet.Keveset értem el még,tényleg rettentő keveset.társadalmi szempontból semmit.Önmagam részéből lettem valamilyen.Ha nem is egy jó valaki,de valamilyen.Nem akarom,hogy eltiporjátok öntudatba,vagy egoizmusba bújtatott klisékkel,mert ez nem igaz.És néhányan tényleg tudjátok,hogy nem igaz.
De bizonyára nem véletlenül vagy itt,mikor lehetnél éppen szeretőd vagy álmaid karjaiban is.Miért vagy most itt?Szeretném,hogy akik elmennek azok már tényleg ne jöjjenek vissza.Ha egyszer búcsúzol ne tedd meg többször.Saját szabájaimat szegem meg.Nem várhatom,hogy igazolj.
Hogyan várhatnék tőled többet,mint önmagamtól?
Egyszer.Talán a közeljövőben.Ha megmaradunk embernek.közösen szőtt tervek kávéházakról meg teraszokról meg mindenről ami az egész mögött van.És talán megérdemeljük,hogy végre egyszer ne csak burok legyen.Nem dögölhet meg minden.Egyszeri halálra van szükség.Utánna már könnyedén jöhet a feltámadás.Csak a kultúrát lődd be magadnak!

Félálom

I'll lay in your ash-tray,I'm just your Marlboro.
Light me up and butt me,you're sick and beautiful.
Squeeze me like a lemon,and mix with alcohol,
bounce me hard and drunk me,
I'm just your basket-ball.
Watch me like a game-show,you're sickening beautiful.

Naplemente after.

El kell vágni azokat a vonalakat.Nem így,de el kell vágni.Nemtől,kortól,évszaktól,időjárástól és érzelmektől függetlenül.Valahogy mindig a rossz utat választjuk.Soha nem jó a békés és őszinte megadás,az a könnyed nyugalom amivel bátran süllyedsz tovább.
Talán teljesen más célja kellett volna,hogy legyen.Egyetlen percét sem bánom,mert az enyém.Az elsőtől az utolsóig.És ezt már nem vehetik el tőlem soha.Elteszem majd a 2007-es mellé,csak egy másik kategóriába.Eszembe sem jut összehasonlítani,mert ez a pár hónap teljesen másról szólt,mint egy évvel ezelőtt.Akkor még csak az alapokat fektettük le és mostanáig ápoltuk gondosan. Így a végén,az utolsó megragadható pillanatokban mégegyszer kihívom magam ellen a sorsom és hagyom,hogy átvezessen a következő mérföldkőhöz.
Kimerült vagyok,fáradt és üres.Érzem,hogy a testem sem bírja tovább.Ebben a hónapban nem volt szerencsém nyugodt éjszakához.A fesztivál után valami kifordult.Valami más lett.Aztán valaki más lett.Végül én is más lettem. Annyira,hogy a régi és új dolgok teljesen hatalmukba kerítettek.A nappalok lassacskán megszűntek létezni és már csak az éjszakák voltak.Belevesztem,nem tagadom.Soha nem tagadtam. Azóta soha nem vagyok egyedül.Tudom,hogy már soha nem leszek egyedül. Míg tavaly a szívemre,
idén az agyamra hatott a nyár.
Nem tudnám megmondani mi az elviselhetetlenebb.Egyrészt itt van ez az örökös vasárnap érzés.Tudod,igazán tudod,hogy az utolsó cseppig elfolyt és te semmit nem hagytál kárbaveszni,"mert adjuk meg a módját".Másrészről viszont ott van a jövő a jelenben de mégsem látod.Sokkal több kell a kötelességtudatnál,önuralomnál vagy bármi másnál ahhoz,hogy hátra tudjam hagyni legalább minimális mértékben.Hiába várna bárki változást nem megy.
Egy darabig biztosan nem megy.
Vár még ránk az indián nyár.

Lopakodó lelkek

It's hard to tell that the world we live in is either
a reality or a dream.

Protect me

A varázslatos panoráma lassanként apró színes léggömbökre szakad.Valami távolabbi tájba olvadnak szivárvány színben pompázva szentimentális emlékművet állítva az élet viharában sodródó lelkeknek.A toronyból nézek ki,mintha fölöttük állnék,de közben tudom,soha nem érintkezhetek velük.Bámulom az alattam elhaladó,züllésbe hajló,suhanó,röpködő szellem-embereket.A közös pontra sietnek,hogy ismét valami szert magukba bökve elmerülhessenek pillanatnyi boldogságukba.Vérük keveredik a hevített szörnyeteggel és újra visszaáramlik testükbe,őrült körforgásba,elenyészve és megtépázva.együtt szállnak,kézenfogva,egybefonódott molekulákként az éterben,az érben,a vérben,vagy egy rohadt kis cybertérben.
Azt hiszik ez az a mámor amit az élettől remélnek,pedig ez csak egy keskeny híd a pocsolya felett.vékony kis drótkötél,amolyan utolsó menedékérzet,hogy van még kiút szánalmas kis életükből.egyesítik magukat különböző istenségekkel,mert azt hiszik így sebezhetetlenné vállnak.Azok is.de csak pár órára.
Szélben szaladnak,játszadoznak,pillangókat kergetnek(nem színeseket,hanem szúrósakat)aztán nehéz,szilánkos cserépdarabokként hullanak vissza a csarnok mögötti rejtett világba.Hősöknek hisszük őket,különlegeseknek,néha talán természetfelettieknek hathatnak.
Képzeltjáték.Társasjáték.
Holnap reggel kiégve ébredsz majd a hegyormon majmokkal és denevérekkel táncolva.Akkor majd ott állok fölötted,lehajolok,és nyelvem hegyével adom át az élet utolsó mámorát.egy zöld kígyó képével ellátott könnycseppet helyezek a szemed alá és hagylak elrepülni.Hagylak egyedül repülni......pár óra múlva én is követlek..csak még egy körre maradok.

Szavak nélkül.

Szabadon

Mint egy gondolat úgy halad velem az a szó
Mint egy érzés mi felkavar, de mégis csak jó
Kibaszottul a fénybe, szavam száll a szélbe
Az éjbe hát érj be, élj szabadon a létbe
Egy kőkemény fordulat, izgató pillanat
Mi rejteget fojtogat, akár egy gondolat
Akár egy mozdulat, feloldoz, támogat
Tűzforró álmokat, de a halál nem válogat
Nem festi a számokat, de erről ennyi
De mennyi az ára a létnek te gyáva?
Hisz mindenki menekül, valaki egyedül
A szívében halkan egy angyal hegedül
Lebukik vagy lemerül, az élet felhevül
Álomban megfeszül, lélekben elterül
Érzésben elvegyül, elszalad, elrepül
Szabadon szárnyal, majd lassan megkerül
A szó, ami jó, de ha kell oda vág
Az a szó, ami jó, ami szűk, ami tág
Ami fáj, ami lágy, de ha kell itt hagyom
Hogyha indulni kell oda: csak szabadon!


Hatodik apró érzék mi harmónia függő
Ha összhangban az egyensúly nincs is más teendő
Gondolataidnak szabad asszociált fürdő
Lubickolj a csűrben az élet úgyis rettentő
Pár esztendő ahogy drogosnak a fecskendő
Eggyé válik veled az érzés felemelő
Örök folyamat mint a számtanban az egy-kettő
Beléd is rejtett egyet a teremtő


Élem az életem vagy álmodom hogy élek
Mint a remény rabjai néha a szabadságtól félek
Én nem kímélek senkit itt a tét az életem
Csak egy van belőle így szét nem téphetem csak nézhetem
Muszáj megvédenem, néha elképzelem
Hogy az vagyok ami akartam lenni és ezt élvezem
Aztán a félelem
A számlák tengerében megdöglik az értelem
Micsoda förtelem
Úgyhogy a kérdést fölteszem:
Mond Uram meddig bírom még egyedül őrület
Egy slukk egy bűvölet
De azért köszönöm, hogy itt vagyok és élhetek

Cethal

Nem sokat,csak annyit,hogy jó volt végre egyszer azt érezni,hogy az én kezemben van az irányítás. Néhány napon keresztül.Aztán három körön keresztül.Ez az egész talán a félelmek legyőzéséről szól. Meg arról,hogy ez már mindig így lesz.Vagy csak szeretném,hogy mindig így legyen.
Beszélgetnem kell valakivel.annyi finom ragyogó szó van bennem,címzett kell hozzájuk.Olyan vagyok,mint egy hordó,teli nyüzsgő szentjánosbogárral.Valakinek oda kell ajándékoznom őket.

Kristály éjszakánk

Érzelmektől túlfűtött.
Szeretetteljes.
Cseppet sem fázós.
Annyira meleg.
Gyönyörű napfelkelte a nyomdából.
A teljes boldogság.
Igazi hüllőkiállítás.
Mindent megér.
Erre vágytunk oly' rég.
Csodákkal teli.
és mégis annyira tiszta.
Úton.Útközben.
Szeretném átölelni őket.
Jobbat nem is kívánhatnék.
A lét magasfokú értelme.
Kevesen érthetitek.
Ezt meg kell élni.
Át kell élni.
Igazi borulás.
De semmi borúlátás.
Őszinte.Önzetlen.
Ez minden pénzt megér.
Mindenki,akire szükség van.
Szűk körben rengetegen.
Csupa pozitív visszajelzés.
Önigazolás a kivetítőn.
aztán a zenében.
Stlíusos érkezés.
Stílusos távozás.
Mi mind együtt csináljuk ezt komolyan.
Elmúlt.
Hiányozni fog.
Élni akarok.
ÉLNI!ÉLNI!ÉLNI!
Angyalszárnyakkal a hátamon.
Szeretném megmagyarázni,de nem lehet.
ÖRÖKKÉ AKAROK ÉLNI!

TEGYED NEKIIIIIIII!!!!!!!
08.16.
HÜLLŐKIÁLLÍTÁS.

A név kötelez.

Lady X:
te nézed a tükörképed vagy ő néz téged?
Anders* :
én nézem őt és mindig elfordítja a fejét.
nem mer a szemembe nézni.

Sinner in me

Kezdőik,kezdődik,kezdődik.....
és már véget is ért.
Mint minden este.
Kapom,de elveszítem.
Soha nem elég kielégítő.
Mindig megkapom és soha nem elég.
Soha nem elég.
Kezdődik a szezon.

Félúton

Azt mondjátok túl rendes vagyok,túl sokat foglalkozok másokkal,túl könnyen megadom magam.Befolyásolható vagyok,könnyelmű és naív.Nem tudom megvédeni magam és nem tudok haragot tartani.
A barátaim fájdalmán kívül talán az összes ember fájdalmát a hátamon hordozom akikkel kapcsolatba kerülök.Nem tudok elhaladni úgy idegen arcok előtt,hogy ne gondoljak arra mi módon is segíthetnék.
Néhányan akik igazán ismernek ezt folyton elmondják nekem.Néha szemrehányásként,néha viszont mosolyogtató tényként,hogy helyre billentsék énemet.Ilyenkor eszembe jut az az embertelen valaki,aki egykor voltam.Az a lány,akinek nem volt lelkiismerete és két kanállal habzsolta kirakat szerű életét. aztán jöttek felkavaró dolgok és visszatuszkoltak a valóságba. Legalábbis "egészséges" keretek közé szorítottak. Akkor megláttam a szépet.Kitágult az elmém és lavinaszerű változás kezdődött életemben. Vannak olyanok,akikből csak üres bábukat csinálnak ezek a jellemalakító dolgok,én mégis úgy érzem kellettek ezek ahhoz,hogy igazán ember lehessek.Önzetlenné válltam.Néha úgy érzem kellékké.
Jelenlétemmel,szavaimmal és segítségemmel nélkülözhetetlen lettem egyes emberek számára.Bármennyire is fáj a tény,hogy soha nem lehet főszerepem a saját életemben,mégis tudom,hogy ettől vagyok az,aki.Így félúton újra emlékeztetnem kellett magam igazi szerepemre és tudatosítani,hogy még nem lehetek az,aki lenni szeretnék,mert így van szükség rám.
Mindig fel fogom magam adni értetek.
Mindig el fogom szenvedni a fájdalmat előttetek. mindig azt fogom hinni,hogy megéri és mindig csalódni fogok. Elviselem,mert ez az én sorsom.
Mire az út végére érek én is lelketlen leszek.

Talán tévedtem.

"...S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odébb mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."

Sour orange

Néha elgondolkozom azon,hogy mitől kerülünk messze mikor embereket lökünk ki az életünkből függetlenül attól,hogy mióta ismertük,szerettük,gyűlöltük őket,vagy éppen nem tápláltunk irántuk semilyen érzést,de a semlegességük és a közömbös tekintetük mégis mindig ott volt.
ez olykor egyik pillanatról a másikra történik.egyik pillanatban ott van és a másikban nincsen,mégsem érzed a hiányát.csak hetekkel vagy talán hónapokkal később,mikor szükséged lenne rá.Aztán még ott vannak ők,akik semilyen szerepet nem gyakorolnak az életedre,nincsenek rá hatással pusztán kellékek,az éjszakák a beszélgetések,vagy a séták kellékei,akikről csak néha veszel tudomást,de ha nem lennének annyira üresnek éreznéd nélkülük a mindennapjaidat.
Persze vannak állandó résztvevők is.De nekik időről időre nagyon sokat változik a szerepük.Társból barát,szerető,gyűlölködő,kísérő és olykor rettentően megkísértő lesz,máskor meg egy idegen akitől rettegsz.Csupán a pillanat heve dönti el,hogy az a sok ember,aki körülöttünk van mit is jelent nekünk?Ha így lenne csalódnék.De mégis jobb,mint örökké azon gondolkozni Ki is vagy te nekem.
ebben a játékban mindig csak vesztesek lesznek.

Ozora.

Jövőre elmegyek meghalni:D

Subservience

Jól figyelj! Képzelj el egy befagyott tavat! Körülötte minden élettelen, néma és sötét. Hideg, nyirkos levegő úszik tüdődbe, halál szagát éreztetve. Ott lesz az a valaki, aki felolvasztja a vizet, életet ad a virágoknak, hangot ad az állatoknak és fényt hoz a sötétségbe, melegséget a levegőbe. Ott lesz az a valaki, aki majd a szemembe néz és én elveszek szemének tengerében.
Örökké...
Ezt a varázst várom.*

La douleur exquise!

Annyira ártatlanul kezdődött aztán néhány óra múlva azt vettem észre,hogy megint nyakig benne vagyok a maga kitekert,szemilis és mámoros zavarba ejtő módján.24 óra múlva még mindig tartott és újra ott voltam.Party életem legelső színhelyén a semmitől mentesen és újra királynőként.a zene hatalma.Néhány óra,amikor újra érezheted,hogy tiéd a világ.Elismerő pillantások tengerében úsztam tovább valami egészen félelmetes felé.Hirtelen kattant a hajnal,álltam a zuhogó esőben azzal a hatalmas fizikai és lelki fájdalommal,amit addig el sem tudtam képzelni.Remegve próbáltam magam túltenni azon a felemésztő gyűlölet adagon,amit néhány perc alatt zúdított a nyakamba az élet.Persze megbocsájtottam,mert ezt kellett tennem.ez volt a szerepem.Nem sokára újra ott ültem a körhintán és féktelen örömmel álcáztam mindazt a kínt,amit felejtenem kell.Ha tehetném sem beszélnék róla többet.
Ismerős helyen,ismerős arcokkal,megfeszített ütemekkel dőltem újra saját dugámba újabb adag mámorért.Csakhogy ezúttal túllőttem a célon,de egy cseppet sem bántam.
Pár perc boldogság egy hét fájdalomért.
Nem lett rajtam úrrá a fáradtság és siekrült boldogan átesnem a ló jobb oldalára.Háttal a földnek.Mikor azt hittem vége és újabb bódult napokat tudhatok magam mögött,egy új,természetellenesen valószerűtlen vasárnappal sikerült megtoldanom az egészet. Láttam embereket táncolni a szekrényben,hallottam a víz sikító hangját,ahogyan elnyeli az örök semmiség,hogy ott végre szavakká és monlóggá erősödjön és hagytam,hogy kövessen a fény. A valóság akkor régen egybecsúszott a képzelettel.miután megtanultam irányítani azt reméltem módosítani is lehet,de akkor előtűnt újra az a megfeszült arc.Egy pillanatra megállt amúgy eszméletlen sebeséggel száguldó szívem és a másodperc tört része alatt veszett újra a sötétségbe mindenkit megfélemlítő tekintete.Hogy mit kéne tennem?Folytatni a végtelenségig,de nem így,a saját artériámon taposva.Még egy hét és beteljesedik.08.16.

Mámorban,táncban

Tulajdonképpen gyönyörűen összefoghatnám az elmúlt négy nap elferdült,elborult mámoros és gyötrelmes óráit ezzel az utolsó félelmetesen izgalmas túrával a fantáziám legsötétebb és legszínesebb darabjaiban,de nem érzem úgy,hogy jelenlegi érzelmi,fizikai,lelki és pszcihés állapotom ezt engedné.A fesztivált leszámítva egy éve nem sikerült ilyen sok ideig úsztatni magam,de beütött.újra.különböző hátráltató és serkentő tényezőkkel együtt.tulajdonképpen lehet hogy mégis megférnek egymás mellett a régi és új dolgok.
Party életem képeiről meg majd később.Egy ideig megint nem kell rekordok megdöntésével kísérleteznem.Sem pedig szembe szállnom önmagammal és azzal az elképesztő félelemmel.

Szakad...

Velem soha nem történt ilyen.
Azt hittem velem soha nem történhet ilyen.
Reszketve mászok ki négy nap mámorából és a tisztaságtól hányingert kapok.
Ez nem én vagyok.
Ez nem velem történt.
Nekem ez nem megy.
Szólj nekik,hogy kapcsolják le a zenét!
túl sok.túl hamar.
Segíts nekem!

Akarlak!

Egy el nem készült fénykép

1. Pozitív

Én majd a hajótetôn ébredek. A pokrócot
tôled lopom el, kénytelen leszel a padlón
aludni. Reggel már csak hûlt helyem találod,
se hírem, se hamvam, hiába is keresnél.
A rossz szájíz az elsô kávéig kitart.
Délelôtt még ott vagyok a macskajajban,
ám délutánra már nem számítok kényes
kérdésnek. Fájó emlék, lásd, nem leszek.
Most, míg bizonyos válaszoktól megóv
a holdfény, bíztatóan nézhetek szemedbe.
Persze te is az enyémbe, ez kölcsönös.
Túl régóta állunk itt a korlátnál.
Hallgatásunk kétértelmû lett, mint ez
a helyzet, melynek nincs is magaslata.

2. Negatív

Nem kell, hogy az összes trükköt kipróbáld.
Nem érdekes, miért vagyok veled.
Amíg neked presztízs, nekem hiúság,
mellôzhetnénk a többi részletet.
Azt már tudom, milyen, ha megharagszol –
túl könnyen bántjuk egymást, mintha még
lehetne máshogy is. (Bizonytalanból
így újra csak bizonytalanba érsz.)
Ha gondolod, meghagylak új kalandnak:
ne értsük és ne hasson vissza ránk.
Érintve, átölelve is maradhatsz
játék öt sör és egy joint után.
Lehunyt szemedben önmagunk ne lássam
e szép, elôhívatlan éjszakában.

Karafiáth Orsolya

minimal music lover

Hajnalig tartó lány.
Szól a zene,a füst már halovány.
Érdesek a fények,sikoltanak a poharak,
mostanra a mámor csak
álmodozó árnyalak.

Szerelem.