Hide-and-seek

Szeretném,ha tudnád,hogy ez nem volt mindig így.ember voltam én is.álmokkal,vágyakkal és célokkal.Küzdöttem azért,aki a legfontosabb volt.mindent megtettem,de mindig rosszkor.
Belefulladtam.Volt egy kapaszkodóm,fényesebb volt,mint a Nap,de elengedtem.
akkor még naív voltam.azt hittem nem jött el az ideje.Már látom,hogy nagyon is időben történt az,de soha nem fogtam fel igazán.soha nem fogtam fel,mit válaszottam a felhők helyett.
Repülést a repülésért.Azóta csak zuhanok.egyre mélyebbre és mélyebbre.
Nem akarok emlékezni rá,hogy egyszer boldog voltam melletted.Pusztán a szikrányi remény tudata is boldoggá tett.Aztán csak üresség maradt utánna.Az igazi Semmi,amivel megtanultam együttélni.jó ideig nyugodtak az emlékeim.szépen,csendesen,mint a lélegző természet a hó alatt.De nekem nem jött tavasz.Csak ősz van....mindig ősz.
Nekem a négy évszakból három mindig ősz marad.
Valamiért folyamatosan felszakadnak ezek a sebek.Próbálom előkaparni magamból azt a régi céltudatos valakit,akinek volt ereje küzdeni,aki megfizetett minden bűnéért és tűrte,csendesen tűrte,hogy elszámoljanak rajta mindent.hosszú hónapokon át bírtam.Nem hagytam,hogy lássátok,soha egy könnycseppet.
Aztán megtaláltam a vigaszom.most nyögöm a súlyát.Ördögi körforgásba süllyedtem amiből sehogy sem tudok kikeveredni.Már nem vagyok naív és nincsenek reményeim.Nem bízom a szebb jövőben és a múltam eltemettem.Néha előáslak még és kegyetlen órákon át ostorozom magam az összes bűnömért.
A szeretteim szemébe nézek,mélyen,szenvtelenül és hazudok.Szívettépően,kegyetlenül,ridegen és kiszámíthatatlanul hazudok.Hazudok,hogy ne tudd mennyire utálom ezt.Hazudok,hogy azt hidd vagyok még valaki.Hazudok,hogy azt hidd számíthatsz rám.Hazudok,hogy azt hidd van még bennem remény.Hazudok,hogy azt hidd tudatosan cselekszem.Hazudok,mert a hazugságaimból élek.
De ne hagyj el többé!kérlek többé ne hagyj el!
akarom,hogy tudd senki sohatöbbé nem lesz nekem ilyen.