Esthajnal

Valahogy tudatosította bennünk az ég,hogy tényleg vége.Igazán vége.Már nem várhatunk tőle annyit,mint korábban.A régi időkre emlékeztet az élethelyzet.Csak azóta már sok minden felborult és átrendeződött.A csillogó éjszakák helyét átvették az esthajnalok.Már nincs mit kifacsarni belőle.Ritka lehetőségek egyike lesz,ha megtaláljuk majd torz időnkben azt az igazi kielégülést.
Viszont nem szeretném,ha elvennék az álmaimat.túl sok az információ,a klisé,a korlát és túl tehetetlen vagyok.Nem nőttem még fel ehhez és talán nem is fogok.Soha.Mert nem erre születtem csak szerettem volna magamba ültetni és gyökereztetni valamit,amit nem tudok.Hiányzik belőlem az,ami megvan azokban az emberekben akik körülvesznek és bármennyire szeretném,bennem küzdelmek árán sem lesz jelen.Ez részben terhet vesz le a vállamról,de ezzel a teherrel elveszítem céljaimat is.tudom,hogy van még időm.Tudom,hogy lehet még másképp.Csak szép volt sokáig álmok között vergődnöm.Valahogy mindig láttam a kiutat.Már nincs miből kifelé haladnom.Keresek majd újakat.Vagy csak találok.hirtelen.ahogy kell.hiszem,hogy változtathatok Isten adta lehetőségeimen.csak erőm nem lesz hozzá talán soha.vagy majd egyszer,
a nagyon távoli jövőben.
Este nyolckor,a belváros felé haladva,táskával az oldalamon,a megszokott dolgokkal a zsebemben mintha átfordult volna körülöttem a Föld.a levegő rideg lett és kialudtak a fények.egyetlen csillag volt az égen.tudtuk mindketten,hogy rettentő keserű lesz ez nekünk,mert nem látjuk még az új nap hajnalát,csak az éjszakák elmúlását.
remegve várom a további rájátszást.