Pórbaidőn voltak,nem rég szabadultak,bár bűnük soha nem volt evilági.Puszta létezésük ténye felkavaróan hatott embertársaikra,vagy éppen teljesen közömbösen.Ismerik egymást,jóbarátok,amolyan kocsmacimborák.Meghatva ültek az élet nehézségeitől meggörnyedve.elveszett ifjúságukat siratták.Sokat vesztettek már az életben,olyan sok mégis az emlékünk.Persze nem mind közös.Hiába történt meg velük valahogy már elveszett közös múltuk.Jelenük van,mindnek van jelene.Jövőbe néznek.Andalító zene hatására szövik álmaikat főiskolákról,féktelen nyaralásokról és közeli éjszakákról.Néhányan érzik legbelül,hogy semmi,igazán semmi nem valóságos ebből.Néha könnyező szemmel hallgatom beszélgetéseiket kultúráról,színházakról,könyvekről,filozófusokról és érthetetlen rezgésekről.távolról nézve annyira harmónikusak,annyira boldognak látszanak.Mint akiknek eleget nyújtott az élet és soha nem is kívántak tőle többet.De bánkódnak ők rengeteget.az asztal,mintha szakadék lenne köztük.Olyan szakadék,ami többé nem lehet híd két különböző világ között.elsodródtak egymástól.Nagyon messze.Szeretném hinni,hogy vannak kapcsolatok amik kinőhetik magukat és átgenerálódhatnak egy másfajta környezetbe bűntudat és furcsa érzések nélkül.
Rég nem arra vágyunk már mint régen,talán már egy világ választ el minket mégis szeretném hinni,hogy majd egyszer,két év múlva beülhetek veled egy keserű cappuccinóra kellemes bútorok és fülbemászó zene mellé,hogy elmond,sikerült.Nevetünk maj rajta mennyire buták voltunk,vagy éppen mennyire felelőtlenek.
Nem szeretném elveszíteni az olyan embereket az életemből,akiket nagyra becsülök.Láttam embereket lezuhanni és láttam felemelkedni.Láttam,ahogyan kitűzték maguk elé a célokat és gyűjtöttek annyi erőt és bölcsességet,hogy meg is valósítsák azokat.
Ha nem láttalak akkor is néztelek téged.
nem bánom.tényleg nem bánom.Nem fáj,már csak egy kicsit.
Nem engednek senkit se közel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése