2008. december 7., vasárnap

Izgalmas dolgok

Kezdődött azzal a tipikus alkoholmámoros, kommerszvodka-kólás esettel, undergrounddal meg azzal az elmaradhatatlan elektronikus hangzással, ami erőteljesen áradt szét a falakból. Természetellenesen természetes megszokott állapotok a természet ellen;meg mellette is.
Egyébként teljesen szokványos,"köszönjük a részvételt"esemény-igen,tudjuk,hogy megtehetjük...

A távolságot,mint üveggolyót...
Néhány pillanat és azok a képek,amik már tényleg végérvényesen a fejembe égtek. Kéz a kézben az egész város felett a kilátóról nézni a város szentjánosbogarainak táncát az valami elképesztő nyugodtság...az az őszinte és tiszta érzés kerít hatalmába,hogy most tényleg rólad és érted van minden. Miattad mozognak a fák levelei és a szelet is Te gerjeszted,hogy repülhessenek. Bárhol és bárhogyan is kezdődött gyönyörű körívet írt le az éjszaka és megnyugodtam.
Biztonságban,magabiztosan és eltökélten.
A zöld nyugatató szín, teljesen elveszhetsz benne.
Mindegy ki vagy, ki voltál a múltban ők nem tudnak rólad semmit. Esélyek és lehetőségek....felszabadult boldogság, sodródás-de nem az árral,csak a folyammal. Alattunk ezer ember él és haldoklik,de mi mégis lebegünk, mert megtehetjük....Aztán az az utolsó pillanat a katapult előtt,ami beüt,amire annyira vártál.
A tökéletes pillanat.
Hazafelé a vagonban egy ember sincs rajtunk kívül,de mégis több százan vagyunk. A hatalmas fényességtől nem látom az utat és behatárolhatatlan korlátok közé szorulok. Tíz-húsz perc után már megszokom a jelenlétüket és figyelem őket. Csak csendben,csak halkan....
aztán GettóTechno meg azok a tipikus BalatonSound afterek amit csak mi tudunk és amin te annyit nevetsz. Hagyom,hogy hasson...
Igenigen, engem is meg lehet fogni még akkor is,ha nem is üldözöl....

Engem és Téged, még néhány embert
A zúgó várost, a hatalmas füsttengert
A gyárakat, a füstje rád ragad
A ruhádba szívja magát, örökre megmarad

Te mosolyogsz magadban, hisz érzed a varázslatot

Nincsenek megjegyzések: