Kezdődött azzal a tipikus alkoholmámoros, kommerszvodka-kólás esettel, undergrounddal meg azzal az elmaradhatatlan elektronikus hangzással, ami erőteljesen áradt szét a falakból. Természetellenesen természetes megszokott állapotok a természet ellen;meg mellette is.
Egyébként teljesen szokványos,"köszönjük a részvételt"esemény-igen,tudjuk,hogy megtehetjük...
A távolságot,mint üveggolyót...
Néhány pillanat és azok a képek,amik már tényleg végérvényesen a fejembe égtek. Kéz a kézben az egész város felett a kilátóról nézni a város szentjánosbogarainak táncát az valami elképesztő nyugodtság...az az őszinte és tiszta érzés kerít hatalmába,hogy most tényleg rólad és érted van minden. Miattad mozognak a fák levelei és a szelet is Te gerjeszted,hogy repülhessenek. Bárhol és bárhogyan is kezdődött gyönyörű körívet írt le az éjszaka és megnyugodtam.
Biztonságban,magabiztosan és eltökélten.
A zöld nyugatató szín, teljesen elveszhetsz benne.
Mindegy ki vagy, ki voltál a múltban ők nem tudnak rólad semmit. Esélyek és lehetőségek....felszabadult boldogság, sodródás-de nem az árral,csak a folyammal. Alattunk ezer ember él és haldoklik,de mi mégis lebegünk, mert megtehetjük....Aztán az az utolsó pillanat a katapult előtt,ami beüt,amire annyira vártál.
A tökéletes pillanat.
Hazafelé a vagonban egy ember sincs rajtunk kívül,de mégis több százan vagyunk. A hatalmas fényességtől nem látom az utat és behatárolhatatlan korlátok közé szorulok. Tíz-húsz perc után már megszokom a jelenlétüket és figyelem őket. Csak csendben,csak halkan....
aztán GettóTechno meg azok a tipikus BalatonSound afterek amit csak mi tudunk és amin te annyit nevetsz. Hagyom,hogy hasson...
Igenigen, engem is meg lehet fogni még akkor is,ha nem is üldözöl....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése