Én tudom,hogy nehéz.Én tudom,hogy így kell lennie ennek az egésznek és azt is tudom,hogy Te megmondtad.minden annyira sorsszerű.láncszemekként kapaszkodnak egymásba a darabok.
folyton szigorú szemmel,a múlt tekintetével figyelem jelenem és nem tud megfelelni a hatalmas elvárásaimnak.nem tudom mi számít reálisnak és mi az ami tényleg már csak álom és lehetőség.A lehetőségekből valahogy mindig sok akad,talán még célból is,csak a megvalósítás az,ami annyira,de annyira kevés.Sokkal többet várok ennél.
Az emberek folyton elmennek egymás mellett anélkül,hogy észrevennék.
Rotherrel kezdődött és folyton visszaköszön. egyszer iszonyatosan megszerettem,kaptam is egy jó nagy létélményt,az elsőt,azt az igazit még őszintén,tisztán és önzetlenül és nem engedem el többet.
No love,no life.
Az emberek folyton elmennek egymás mellett anélkül,hogy észrevennék.
Rotherrel kezdődött és folyton visszaköszön. egyszer iszonyatosan megszerettem,kaptam is egy jó nagy létélményt,az elsőt,azt az igazit még őszintén,tisztán és önzetlenül és nem engedem el többet.
No love,no life.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése