Előttem egy kép.
A képen híd,lámpa és fák.
A fák ágai mozognak.
Lágyan ringatóznak a némaságra.
Az arcomon 1000Wattos mosoly.
Emlékek törnek az agyamba.
Emlékek egy korból,ami talán nem is létezett soha.
Lehet,hogy az egészet csak elképzeltem.
Hogyan lehet ennyire tiszta valami?
Egy pillanat alatt történt meg,amiről csak álmodtam.
Örökké az enyém.Örökké a tiéd.Örökké a miénk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése