Feje tetejére állított Midász király

Nem tudom melyik arcomat mutassam felétek.Megszerettetek,s ha még mindig szerettek már nem tudom miért teszitek azt.A nagy keresgélés közben megszűntem annak lenni,akinek születtem.Ha pofont kapok odafordítom a másik arcom és hagyom,mindig hagyom,hogy igazad legyen.Kell valami,vagy valaki;bárki vagy bármi aki helyre tesz.
Kell,hogy legyen valami,valami nagyon erős kéz,nagyon erős szorítás,amely ki tudja csavarni a becsavarodottságomat.
Mindvégig kudarcba fulladt bármi,amihez hozzányúltam.Én csak nézlek,igazán nem értelek. Az a lány lett belőlem,akitől az anyák féltik gyermekeiket,az akiben nem bíznak meg,az aki mindezek ellenére mégis mindig és mindörökké ott áll melletted bármikor esel is el.Még akkor is,ha te húzod ki a lábam alól a talajt akkor is ott leszek neked,mert tudom,tudni vélem,hogy számítassz rám.
Az az ember vagyok,aki annyira kimondhatatlanul fél a magánytól,hogy kétszínű lett és gyáva. Félelmetesen gyáva.Erköcstelenül gyáva.Eszeveszetten gyűjtöm magam köré a sok szemetet örökké bízva,hogy megtalálom közte az igazi kincset.azt a kincset,amit oly' régóta remélek. Sok az új kapcsolat és annyira nehéz megítélni,hogy melyik őszinte és melyik vált időközben hamissá. Nagyon keveseket becsülök meg köztetek,de azt a néhány embert igazán,tiszta szívemből tisztelem és értékelem.Tudom,hogy valahol,valamikor egy másik helyen és másik időben ott fog ülni az a valaki,akitől annyit kapok majd amennyire szükségem van.Aki úgy fog szeretni,ahogy akarom,hogy szeressenek.Talán majd én is megérdemlem egyszer.Küzdök azért,hogy elnyerjem a jóság hatalmát,de küzdelmem még sok helyen megtörik.
Játsszuk el...