A varázslatos panoráma lassanként apró színes léggömbökre szakad.Valami távolabbi tájba olvadnak szivárvány színben pompázva szentimentális emlékművet állítva az élet viharában sodródó lelkeknek.A toronyból nézek ki,mintha fölöttük állnék,de közben tudom,soha nem érintkezhetek velük.Bámulom az alattam elhaladó,züllésbe hajló,suhanó,röpködő szellem-embereket.A közös pontra sietnek,hogy ismét valami szert magukba bökve elmerülhessenek pillanatnyi boldogságukba.Vérük keveredik a hevített szörnyeteggel és újra visszaáramlik testükbe,őrült körforgásba,elenyészve és megtépázva.együtt szállnak,kézenfogva,egybefonódott molekulákként az éterben,az érben,a vérben,vagy egy rohadt kis cybertérben.
Azt hiszik ez az a mámor amit az élettől remélnek,pedig ez csak egy keskeny híd a pocsolya felett.vékony kis drótkötél,amolyan utolsó menedékérzet,hogy van még kiút szánalmas kis életükből.egyesítik magukat különböző istenségekkel,mert azt hiszik így sebezhetetlenné vállnak.Azok is.de csak pár órára.
Szélben szaladnak,játszadoznak,pillangókat kergetnek(nem színeseket,hanem szúrósakat)aztán nehéz,szilánkos cserépdarabokként hullanak vissza a csarnok mögötti rejtett világba.Hősöknek hisszük őket,különlegeseknek,néha talán természetfelettieknek hathatnak.
Képzeltjáték.Társasjáték.
Holnap reggel kiégve ébredsz majd a hegyormon majmokkal és denevérekkel táncolva.Akkor majd ott állok fölötted,lehajolok,és nyelvem hegyével adom át az élet utolsó mámorát.egy zöld kígyó képével ellátott könnycseppet helyezek a szemed alá és hagylak elrepülni.Hagylak egyedül repülni......pár óra múlva én is követlek..csak még egy körre maradok.
Azt hiszik ez az a mámor amit az élettől remélnek,pedig ez csak egy keskeny híd a pocsolya felett.vékony kis drótkötél,amolyan utolsó menedékérzet,hogy van még kiút szánalmas kis életükből.egyesítik magukat különböző istenségekkel,mert azt hiszik így sebezhetetlenné vállnak.Azok is.de csak pár órára.
Szélben szaladnak,játszadoznak,pillangókat kergetnek(nem színeseket,hanem szúrósakat)aztán nehéz,szilánkos cserépdarabokként hullanak vissza a csarnok mögötti rejtett világba.Hősöknek hisszük őket,különlegeseknek,néha talán természetfelettieknek hathatnak.
Képzeltjáték.Társasjáték.
Holnap reggel kiégve ébredsz majd a hegyormon majmokkal és denevérekkel táncolva.Akkor majd ott állok fölötted,lehajolok,és nyelvem hegyével adom át az élet utolsó mámorát.egy zöld kígyó képével ellátott könnycseppet helyezek a szemed alá és hagylak elrepülni.Hagylak egyedül repülni......pár óra múlva én is követlek..csak még egy körre maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése