I'm just your Marlboro

Várom,hogy megtaláljon valami,de igazából nem is akarom.
Vágyom az érzést,hogy vágyakozhassak.Vágyom,hogy vágyaimnak tárgya lehessen.Vágyak lobbanak bennem a vágyakozás iránt.
Kell valami.Nem személyes,nem is tárgyi.Nem lehet tudni létének valósággal való kapcsolatát.Pótcselekvésekkel helyettesítek valamit,amiről nem is tudom,hogy mi.
Azt mondta,a személyiség zavar következménye,hogy éhes vagy és mégsem akarsz enni,hogy nem tudod szereted-e egyáltalán azt az ízt,amit nyelved hegyével érintessz.
Folyton a realitás talajára húzzuk vissza egymást,pedig lelkünk szárnyalna.Nem együtt vagy külön,csak egymás mellett,párhuzamban.Mint a madarak vonulása a természetfilmeken.
Egyszer találkoztunk egy világban,később keresztezzük a kettőt,aztán már csak metszük,végül nem lesz más,csak párhuzam.Ha nem figyelünk pedig már csak két kitérő egyenes marad.
esetünkben talán görbe.törékeny görbe.
Amit régen nem értettünk most megelevenedik előttünk.Újra játszuk,csak szebben.egy kicsit mentesen.De nem tudom mitől mentesen.Egyre kevesebb az esély a konfliktusokra,egyre több lett a 'más' közöttünk.Már nem töltjük ki az űrt önmagunkban.Nem egy embertől várjuk,hogy beteljesítse az életünket.Szereteágazó a szeretetünk.
És talán ez az oka annak,hogy nem tudunk egy embert teljes odaadással és tiszta szívvel,őrülten,felemésztően,felkavaróan és gyötrelmesen szeretni.
Semmi reményünk nincsen,egyszer elvesztettük azt a hitet,amiről azt képzeltük örökké tart és szenvedélyének legalább parazsa mindig jelen lesz.De csak hamu maradt.színes foltokkal tűzdelt szürke hamu,hogy egészen belefájdul szíved,mikor felpiszkálod magadban.elég egy érintés,vagy egy jól irányzott mondat,egy szempár vagy egy szikra és előcsalja belőled,amit már régen eltemettél.amit régóta halottá nyilvánítottál.
Ha sokáig játszol a tűzzel megégeted magad.