2008. december 24., szerda

Never forget

Szeretetre ébredtem. Szeretetre,ami felkavar,amibe őrülten kapaszkodok;szeretetre,ami várat magára és csak vár és vár és vár.
Tenni akarásra ébredtem,de lezsibbadt az érzéstől a szám és a kezem.Hagytam,hogy hasson. Arra ébredtem,hogy csodálatos lehetne.
Nekem ez a karácsony. egy pillanat mámor,aztán az űr.



A pillanat hevessége okozta eme lelki fájdalmat.

Nincsenek megjegyzések: