Mint egy érzés mi felkavar, de mégis csak jó
Kibaszottul a fénybe, szavam száll a szélbe
Az éjbe hát érj be, élj szabadon a létbe
Egy kőkemény fordulat, izgató pillanat
Mi rejteget fojtogat, akár egy gondolat
Akár egy mozdulat, feloldoz, támogat
Tűzforró álmokat, de a halál nem válogat
Nem festi a számokat, de erről ennyi
De mennyi az ára a létnek te gyáva?
Hisz mindenki menekül, valaki egyedül
A szívében halkan egy angyal hegedül
Lebukik vagy lemerül, az élet felhevül
Álomban megfeszül, lélekben elterül
Érzésben elvegyül, elszalad, elrepül
Szabadon szárnyal, majd lassan megkerül
A szó, ami jó, de ha kell oda vág
Az a szó, ami jó, ami szűk, ami tág
Ami fáj, ami lágy, de ha kell itt hagyom
Hogyha indulni kell oda: csak szabadon!
Hatodik apró érzék mi harmónia függő
Ha összhangban az egyensúly nincs is más teendő
Gondolataidnak szabad asszociált fürdő
Lubickolj a csűrben az élet úgyis rettentő
Pár esztendő ahogy drogosnak a fecskendő
Eggyé válik veled az érzés felemelő
Örök folyamat mint a számtanban az egy-kettő
Beléd is rejtett egyet a teremtő
Élem az életem vagy álmodom hogy élek
Mint a remény rabjai néha a szabadságtól félek
Én nem kímélek senkit itt a tét az életem
Csak egy van belőle így szét nem téphetem csak nézhetem
Muszáj megvédenem, néha elképzelem
Hogy az vagyok ami akartam lenni és ezt élvezem
Aztán a félelem
A számlák tengerében megdöglik az értelem
Micsoda förtelem
Úgyhogy a kérdést fölteszem:
Mond Uram meddig bírom még egyedül őrület
Egy slukk egy bűvölet
De azért köszönöm, hogy itt vagyok és élhetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése