Android.

Megfeszülve hajlok az üres papírlap fölé,mint oly' sok másik alkalommal. Valamitől mégis mindig másnak hat,az esti fényben másnak tűnik. Idegenként nézek rád,de nem lepődök meg,nem okozol meglepetést. Szavadból tudom milyen időben kit kell magam előtt látnom,az adott pillanatban ki is vagy te. Ki is vagy te? Kint is vagy te. Bennem is megélted.
Hosszú sorban gyülekezünk a végítélet előtt. Kik vagytok ti? Ki vagy Te?
Valamikor ismertem egy lányt, hamvas volt a bőre és mögötte minden szeretetteljes. Két fél találkozása. Uralom. Az egyensúly állapota hazugság. Mint a szeretkező fenevadak. Csak a tiszta szerelemben egyenjogúak a felek. Befelezem. Tegnapok.
Köd szállt a városra,nem látod a hidat és a rajta közlekedő embereket. Csak a sziluett maradt, de a színes ruhád még mindig feltűnő. ...lenne;de nem jársz színesben,gyászod a tömegbe kell,hogy olvasszon. nincs kiút? Egy a millió közül. Az vagy nekem és az leszel a világnak is. Esélyek. Nem itt,hanem a színfalak mögött. Tudom,hogy elrontottam veled. Mint egy anya,ki gyermeke előtt dohányzik,s az később tüdőrákban hal meg. Nevelőszülő. A felelősség a vérvonal oszladozásával egyre csak nő. Meddig nő? Rajtam túlnőtt.
S átok szegény fejemre, ha maga alá temet mindkettőnket. Tudatos,egyenes vonalú,törés nélküli görbületi forma. egyszer fülig,másszor egészen álladig elér. Vékony vonalat von maga után,hogy a metszés ponton betalálhasson az idő vasfoga és keresztülhasítsa torkodat,azt a szegényt,ki a kapcsolatot még tartja. Összetartja. Rossz megítélés. A bizalom eljátszása. Szánalom és önsajnálat. Vajon tudjuk,hogy hazudunk egymásnak? Hátam mögött titkokat szőnek. Lebuksz előttem és ezzel tudatosodik bennem: én sem lehetek többé rejtve előtted.
Körkörös repülés vagy körkörös zuhanás?
Jeleket látsz,ahol nincsenek jelek.
Nem tudom ki vagy,de elmémet szeretném függetleníteni tőled. Nehéz,fájdalmas és cseppet sem fesztelen. mondhatni pattanásig feszült. Két test egymásnak feszült.
Vékony a drót,közel a karambol, a diszpécsernek nincs mit közvetíteni,nem tud már semmit megakadályozni. Hulljunk hát örök nem létbe és felejtsük el azt,ami egykor volt,ami akkor volt. Láttam madarakat meghalni és hüllőket tojásból kikelni.
A fátyol a szemünkön csak megszépít mindent. Én szürkehályogon látom már csak tekinteted. Nem lelked az,mit elémtársz,csupán csak elméd darabja,mit megtanultam belőled,tapasztalok belőled. Önmagad másolata vagyok,kettőnk lénye egyvelege valami közös replikáns lénynek, közel a valótlanhoz és annyira távol a csodáktól.
Nem segít már,csak a katarzis.