Látkép

Néha, néhány pillanatra elhiszem,hogy enyém a világ. Elhiszem,hogy megéri küzdeni,hogy van cél,hogy meg tudom csinálni,aztán vége szakad egyetlen szóval,tettel,vagy mondattal. Meghalnak az álmaim mielőtt elkezdhetném őket megvalósítani. Csodálatosan hazudok önmagamnak. Néha nem értem,hogy lehet,hogy nem láttok át rajtam,aztán rájövök,hogy én is csak a zaccot látom. Túl sokat akarok és túl keveset markolok. mindent egyszerre akarok,de soha nem teszek semmit. Ne is várd,hogy valaha is tegyek. Arról már lekéstem. Nincs kedvem felemelni a kezem és a kezemmel együtt önmagam is. Álom az álomban. Ugye Te is érzed,hogy az életünknek semmi köze a valósághoz? Ugye te is érzed,hogy nem érzed? annyira üres,annyira üresek a szavaink*
De azért a pár pillanatért örökre meg fogja érni.
Őszintén,Tisztán,Önzetlenül.
Az egyetlen siker.

(by Lichtenstein.)