Szintetikus karácsony

A baj talán csak annyi,hogy nem marad semmi utánnatok,vagy utánnunk és még az is ami előtte volt a semmibe vész.Lassan tönkre tesz az élet.Megad mindent aztán kegyetlenül elvesz.Csupán pillanatokban élek.Pillanatokban,amik olykor csodásak,viszont valamikor feldolgozhatatlanok. És mindegy,hogy az agyam vagy a szervezetem számára.
Több napot adok egyetlen éjszakáért.Van,hogy heteket áldozok azért,hogy néhány óráig a felhők felett lebeghessek.Aki nincs benne soha nem fogja megérteni ezt.Még közülünk is kevesen.Egy maréknyi ember együtt,álomban és egy kicsit jobban.egy kicsit szebben.Egy kicsit szerelmesebben.Gyűlölöm,hogy enynire fájnak a nappalok.Nem akarok a hétköznapokban élni.annyira fájdalmassá és idegenné vált már az életem,hogy teljesen felemészt.
Félek,hogy egyszer majd nem lesz hova menekülnöm.