Egy éles tekintet,gyengéd szorítás,alig érezhető fuvallat és már is rengeteg helyen megfeszül abban a pici kis keretben az az átkozott kép.
Gyorsan szaladnak keresztül rajtam a gondolatok és nehéz egyszer is elkapni a pillanatot. Még mindig időkapszulában vándorlunk. Hiszed,hogy okkal történnek veled események,pedig csak épp azért, mert ilyen is kell.
Annyi mindent látsz és hallasz aminek semmi köze a valósághoz. az érzékekről nem is beszélve. Tudatod mestered,s szabad párolgást hagy a felforrósodó hangulatnak,hogy egyszer végre kiteljesedhessen. De csak nem jön a mámor. Helyébe mindig valami koszos kéjelgés furakszik,s mikor megunja létét a nemlétben úgy dönt ideje távozni önmagából. Túl sok a keveredés, soha nincs tisztaság. Nem tudod elválasztani egymástól a látványt és a látomást. A tér meggörbül,az idő kizökken, tudatod meghasad, emlékeid elvesznek.
Már őszintén hazudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése