2008. november 20., csütörtök

Madárember

...Az egyik dolog,amit megállapítottam, hogy ez mind szerencsétlen, mellőzött és tragikus élet. Üldözött, vagy a közöny homályában tengődő sorsok...
Zrínyitől Adyig. Kivétel nincs!... Ez tehát az első törvény. A numero egy!... A második a jelentősebb. Hogy ez a sok,tönkrement ember egyetlen valamiben megegyezik egymással. ez pedig az,hogy a legteljesebb reménytelenségben is bizakodni tudtak!... Ebben sincs kivétel!... magányosan,mint Madách, tébolyultan,mint Vörösmarty, betegen,ocsmány támadások zárótüzében,mint Ady Endre, de mind bízni tudott, amikor már józan ésszel nem volt miben, és alkotni, amikor már semmi értelme nem volt!... Ez a második törvény. A numero kettő!... És ha itt akarom leélni az életemet, nekem is alkalmazkodnom kell a törvényekhez. Ez világos?

Nincsenek megjegyzések: