Sok mindentől félek.Félek a jégtől,a szerelemtől és az igazságtól.
Annyira könnyed és annyira megkapó.
A részegség jó álarc.De ilyenkor?
Harag és félelem.Érzelmekkel hevített gyűlölet.
Nincs jogod dönteni az igazságról.
Szembesítés,szemebesülés.
Nagy szavak kis emberektől.
Elveszik minden és Te is elveszel bennünk.
Tévelygés.Tébolyult lelkek.
Csalódások.Kellemes és fájdalmas.
Hányan tudjátok,hogy igazán éltek?!
Végtelenül kiábrándítóak vagytok.
Beleordítok az éjszakába és másnap remegve ébredek.Meglátom kitárt és megerőszakolt lelkemet egy idegen helyen és megmagyarázhatatlan érzések kerítenek hatalmukba. A csikk a kezemből a földre hullik és hagyom,hogy az égő parázs felemésszen körülöttem mindent.
Elfutok az érzések elől és addig hajlok a mosdókagyló fölé míg az összes fájdalmamat ki nem engedem magamból.Aztán felállok és elkezdem a napomat újra,mintha semmi sem történt volna.
Nem én vagyok.Nem lehetek én.
Elfutok az érzések elől és addig hajlok a mosdókagyló fölé míg az összes fájdalmamat ki nem engedem magamból.Aztán felállok és elkezdem a napomat újra,mintha semmi sem történt volna.
Nem én vagyok.Nem lehetek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése