Dátumokkal behatárolható,vagy végtelen és addig tekerjük,amíg végleg megdöglik az egész? Vagy lassan,de biztosan megint kifordul magából,vagy be önmagába,vissza oda ahonnan azon a szép júliusi napon előjött.Biztosnak látszanak most a pontok.Néhány körvonal van,ami már nem csak sziluett.Tervek háttérrel,biztosításokkal,de renegeteg hitellel.Magas törlesztőrészeletekkel. De a nélkülözést soha nem bírtuk.Műanyag kultúrában élünk.
Legalábbis mi azzá tettük.
Szeretném ha tudnátok miért olyan fontos az a kevés,amit fel tudok mutatni.Mert nem értékelhető.tudom,hogy nem.De számomra fontos.Élet.Keveset értem el még,tényleg rettentő keveset.társadalmi szempontból semmit.Önmagam részéből lettem valamilyen.Ha nem is egy jó valaki,de valamilyen.Nem akarom,hogy eltiporjátok öntudatba,vagy egoizmusba bújtatott klisékkel,mert ez nem igaz.És néhányan tényleg tudjátok,hogy nem igaz.
De bizonyára nem véletlenül vagy itt,mikor lehetnél éppen szeretőd vagy álmaid karjaiban is.Miért vagy most itt?Szeretném,hogy akik elmennek azok már tényleg ne jöjjenek vissza.Ha egyszer búcsúzol ne tedd meg többször.Saját szabájaimat szegem meg.Nem várhatom,hogy igazolj.
Hogyan várhatnék tőled többet,mint önmagamtól?
Egyszer.Talán a közeljövőben.Ha megmaradunk embernek.közösen szőtt tervek kávéházakról meg teraszokról meg mindenről ami az egész mögött van.És talán megérdemeljük,hogy végre egyszer ne csak burok legyen.Nem dögölhet meg minden.Egyszeri halálra van szükség.Utánna már könnyedén jöhet a feltámadás.Csak a kultúrát lődd be magadnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése