A kicsi is azért mászik fel,hogy zuhanjon.
Valamikor évekkel ezelőtt kezdődött.
Távolodni kezdtem a realitástól,a szőnyeget lassan és kíméletesen húzták ki alólam,hogy érezzem, valami felé mégis tartok.Lábamat felemeltem a sárból és törött szárnyaim nehézkes csapásaival próbáltam meg elmenni az ellenkező irányba,mert úgy hittem ott igazán önmagam lehetek,s én erre vagyok hivatott. Aztán ez az arányos repülés-zuhanás adag kibillent,kifordult magából és megtiporták viaszból és madártollból összeragasztott álmaim.
Ma többször is elcsuklott a hangom. Elcsuklott azért,mert felismertem,mert hazudtam-még mindig kegyesen,mert önző voltam és mert szeretném,annyira kimondhatatlanul szeretném visszafordítani az egészet.
Angyal,ki felfalta saját szárnyait.
Az a baj,hogy nem hagyom élni álmaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése