Nem is miattad van ez az egész, csak a horgony miatt meg amiatt a fékezhetetlen mehetnék miatt. Maradás és elvágyódás. Annyira beleszorulok a végletek szűk körébe, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Magamra erőszakolom azt,ami nem vagyok és elnyomom azt,ami igazán lehetnék. Ami van nem kell,ami nincs azért meg megőrülök, pedig semmi közöm nincs hozzá és igazából nem is akarnám. Csak a pillanatban. Kell a játék,kell a küzdés,kell a tragédia, végig kell élnem,hogy tényleg beleadhassam magam.
Annyira próbálom kipaszírozni magamból az érzelmeket, az igazi őszinte érzelmeket,de nem megy. Túl sok,túl hamar.Nem tudok elfogulatlan lenni és nem tudom alapvető természetem megváltoztatni. Nem akarom,hogy tudd mennyire más ember is vagyok,mind amit elképzelsz,de azt akarom,hogy tudd az összes titkomat és minden őrültségem.
Mi sem látunk tovább az orrunknál. Nincs józan ítélőképességem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése