Sour orange

Néha elgondolkozom azon,hogy mitől kerülünk messze mikor embereket lökünk ki az életünkből függetlenül attól,hogy mióta ismertük,szerettük,gyűlöltük őket,vagy éppen nem tápláltunk irántuk semilyen érzést,de a semlegességük és a közömbös tekintetük mégis mindig ott volt.
ez olykor egyik pillanatról a másikra történik.egyik pillanatban ott van és a másikban nincsen,mégsem érzed a hiányát.csak hetekkel vagy talán hónapokkal később,mikor szükséged lenne rá.Aztán még ott vannak ők,akik semilyen szerepet nem gyakorolnak az életedre,nincsenek rá hatással pusztán kellékek,az éjszakák a beszélgetések,vagy a séták kellékei,akikről csak néha veszel tudomást,de ha nem lennének annyira üresnek éreznéd nélkülük a mindennapjaidat.
Persze vannak állandó résztvevők is.De nekik időről időre nagyon sokat változik a szerepük.Társból barát,szerető,gyűlölködő,kísérő és olykor rettentően megkísértő lesz,máskor meg egy idegen akitől rettegsz.Csupán a pillanat heve dönti el,hogy az a sok ember,aki körülöttünk van mit is jelent nekünk?Ha így lenne csalódnék.De mégis jobb,mint örökké azon gondolkozni Ki is vagy te nekem.
ebben a játékban mindig csak vesztesek lesznek.