2008. július 16., szerda

Zörej.

Szeretném,ha vissza tudnám adni valami egészen nagyba,ahogy megígértem magamnak és másoknak.Elvárhatnám lényemtől,hogy képes legyen rá.A baj csak az,hogy mindenegyes ébredéssel elveszítek belőle egy hatalmas darabot és többé már nem kapom vissza.Néha elgondolkozom rajta,hogy normális-e ez az érzés ami átjár minket.
Olyan csodálatos négy-öt napot éltünk át,amit az ember ilyen fiatalon talán fel sem tud dolgozni. Semmi nem számított.Nem törődtünk semmivel.A boldogságnak,szeretetnek és összetartozásnak valami olyan magasfokú létélményét éltük át amit máshol,vagy másokkal egyszerűen nem lehetett volna.a zenéről nem is beszélve.Reggel,egy ütősebb after után fogod magad,leülsz a partra teljesen egyedül,érzed,ahogyan felperzseli a Nap a bőrödet,rágyújtassz egy cigire és szépen csendben megpihensz valami eszméletlenül durva kattogásra.Alvásról nem igen esik szó,ahhoz még túlságosan dolgozik benned az élet.De egy-két vízszintben töltött óra után-valami nem túl félreeső árnyékos helyen-újra beleveted magad a nappalba és hagyod,hogy megint elsodorjon a zene és az emberek tömege.Sokan gondolhatják,hogy ezt a boldogságot nem lehet összeegyeztetni a tisztaboldogsággal,pedig ez sokkal több annál.Nem kell tiszta vagy beállt tekintettel különbséget tenni élmény és létélmény között,mert nem csak erről szól.
Szeretném megfogni ennek a fesztiválnak a szívét,azt a pontot ahol összefut minden,de ha józan szemmel nézek rá talán sokat veszít az értékéből.Legalábbis előtettek.Ezért meg sem próbálom.
Nincs semmi az életemben,ami ehhez fogható lenne.Nincs semmi,ami visszahozhatná ezeket a napokat.Ha tehetném szavakká gyúrnám az összes lehetetlen dolgot amit láttam,vagy éreztem,átéltem és hallottam,de nem lehet.Itt nem lehet.Ebben a világban még nem lehet.Névvel nem lehet.Szeretném újra megérinteni a lehetetlent. Tévedsz,ha azt hiszed ennyi a valóság.Én kitágítottam a valóságot és már egy hatalmasabb világban élek,ahol sokkal több mindennek van hely.Rendben vagyok.Igazán rendben.
Helyenként hipnotikus, egészében kifinomult, őrületesen részletgazdag, mesterien felépített, és mindvégig felemelő.






5 megjegyzés:

pille írta...

balaton sound = mesterséges mennyország.
james holden, napfelkelte, zene, tánc, emberek, boldogság, mosoly mosoly mosoly. a legszebb 4 nap.

ipszilon írta...

szintetikus boldogság.a legtisztább boldogság.szeretflash.létélmény. és ennél még sokkal több.

Névtelen írta...

és ez a kiállás tetszett???
1 perc után képes volt egy potit felcsavarni? taps taps taps
ráadásul a vizuálos gyerekkel mitörtént a sok stroboszkóp után?
biztos megszédült, beborult a pult alá és azért lett tök sötét...
egy élvezhető pillanata nem volt!
bocs.

ipszilon írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
ipszilon írta...

What the Fuck?!
Ha problémád van kérlek névvel:D