Belefulladsz te is

Az új dolgok mindig így kezdődnek.Látszólag kiszámíthatóak,taktikázol,hogyan úszd meg kellemetlenségek nélkül,később meg már csak menekülsz előle.Biztonságos helyre vonnád ki magad a játékból és mikor néhány pillanatra lerombolod magad körül a falakat már ott is vannak melletted a sötét alakot öltő veszélyek.Ha időben kiszállsz az ablakból,kívülállóként nézheted végig a vészt.Nem sérülsz,de a fényt sem értekeled majd.És ha elkésel?Választhatsz! Megvárod míg sérülsz és úgy döntessz más helyen vonulsz fedezékbe,vagy megvárod míg lecsendesülnek az események és sok-sok szenvedés után átadod magad az őszinte és tiszta boldogságnak.Persze ez rengeteg kockázattal jár. Lehet,hogy felkap a szél,mint egy szatyrot és messzire sodor a boldogságtól,vagy az ádáz harcban őrült mennydörgés hasítja ketté elmédet.ha kitartassz és kegyesek hozzád az égiek beérik szenvedésed gyümölcse és újra láthatod a tisztuló égboltot azzal a vakítóan gyönyörű,szinte már hihetetlen fényáradattal.

De lehet,hogy még jóval idő előtt elönt a félelem,megriadsz és megreketsz.
Az érzések mindenütt megjelennek a természetben.Olykor csodák,de van,hogy katasztrófák formájában adnak hírt lelkiállapotukról.Mint mikor ülsz egy padon egy parkban és csendesen,bőrön alig érezhetően halk sóhajként vonul el melletted egy könnyed,puha nyári zápor. Félelmetesek a végletek.Úgy fejlődnek és növekednek,mint bennünk az élet.Pusztítunk magunk körül és magunkban mindent.Félelemből,megszokásból,dühből és csillapíthatatlan vágyból.Vadul ragadjuk meg és szorítjuk magunkhoz apró életképeinket és mindig több kell.Mindig egyre jobb kell.Pár órára érzed,hogy megint tiéd a világ,vagy legalább egy szelet belőle,mint néhány nappal korábban.
az érzékelés hosszú láncán aztán történetté rendeződnek majd ezek a láncszemek és késő lesz már. Mire észbe kapnál kifolyik kezeid közül az élet és a biztonság szürke tudata marad csak. vihar nélkül nincsen Napfény.Szivárványt is csak eső után láthatsz.A kérdés csak az;mennyit kell még állni az esőben,hogy végre boldogok lehessünk?
Őszintén.Tisztán.Önzetlenül.