Kísértet

Emlékszem a reggelre,kávéval és pokróccal meg a világgal előttem,mégis bezárva önmagamba. Folyton kutatjuk a választ arra,hogy miért haladnak a dolgok ilyen-olyan utakon,de mire megtalálnánk régen késő már.Megint eltelt egy év.Úgy érzem hetek alatt telnek el évek.vagy talán már fényévek.Fényévekre vagyok attól a reggeltől,azoktól a hajnaloktól.
Eszeveszetten próbálkozunk és nyújtózunk a felkavaró felé és mégis üres marad minden.egészen addig a pontig.Aztán öledbe hullik minden és sokkal jobban felkavar az élet.
Mérlegelsz számba véve múltat,jelent és méginkább a jövőt.Döntéseket hozol,vagy csak elszenveded,néha meg élvezed őket.Alá vagy rendelve a sorsodnak és valami egészen másnak.
Mégis rendületlenül,ezer helyen megtörve megyek az úton-néha meg mellette-valami jobb felé.Valami természetesen felkavaró felé.Bizakodom.Csak a múltamat éljem túl.
Kísértetekkel telt meg a város.Megidéznek és nem engednek.Hosszú percekig bámulok,mert túl gyorsan történik és nem tudom befogadni az információt.Aztán pár szótól megrészegülve kétségbeesetten bámulok magam elé.Túl kevés.Túl későn.