Sweet lies

Talán a hely tehetett róla,vagy azok az illatok,de az is lehet,hogy az egyre előtörő dolgok az ismerős színhelyeken tovább fűzött dolgokkal.minden miértnek van mertje.Nem szeretem már a Deja Vu érzést.Képes rá,hogy mindent más irányba tereljen.Néha nagyon sok,de van,hogy nem tud eleget adni.Emberi kapcsolatok és az élet párhuzamba állítva.Mesterségesen naturalisztikus életöröm. De azok a szálak mindig egybe futnak,mert egybe KELL,hogy fussanak.Megszoktam,hogy ilyen módon alakulnak a dolgok és történetem váza alakot nyert előttem.A különbség talán annyi,hogy a régen ismeretlen dallamok már ismerősen csengenek fülemben.A betegség első jeleit érzem testemen és kezdetben rettentő módon megbénítják agyamat.aztán,mint mindig szó szót követ és elmúlik napokra,hetekre vagy ki tudja meddig,ki tudja miért.Az egész egy hatalmas nagy vasárnap érzésre emlékeztet az igazán sokat adó szombatok után.a falakat és üvegfelületeket bámulva rengeteg emlékkép mászik a retinámra és kegyetlenül égetnek.Megint kezd rámtelepedni a valóság.
Megint túl sokat akarok mondani,de csak közhelyek áradnak belőlem.Vagy csak félek azoktól a szemtelenül megfoghatatlan dolgoktól.Peregnek a percek,mint egykor az évek és várok valamit.Várok valamit.Ha megérkezik tudni fogom,hogy azt a valamit vártam?Ha megkapom,vajon élek vele?Képes leszek rá,vagy megint szétcsúszik minden?
Nem szeretném tudni a jövőmet,hátha fájni fog.Kockázatok bizonytalan kamatokkal. túl sok az összefüggés bennem,túl sok a kapcsolat.túl kevés a világ bennem,ami magamon kívül létezik. Túlságosan megfoghatatlan bennem az élet.Érzelmeim csupán ketrecbe zárt állatok nagyon kevés táplálékkal.Cirkusz és a minden ami mögötte van.
A túl jó dolgok mindig távoliak és megközelíthetetlenek.Nem akarok megrekedni.