Talán mindig sok marad majd a terv és az álom.Mindig mindenki el fog folyni belőlünk és csak darabok maradnak.Megfoghatatlan,kiélezetlen,szertefoszló darabok.Néhány hang,érzés,képzet és minden amit elképzeltünk.együtt.egyszer.és amit megtettünk.és amit megtehettünk volna,de soha sem tettük meg.sok tartozás és kielégítetlen vágyak.annyira összetett,annyira bonyolult,annyira lehetetlen,annyira tökéletlen és annyira kényszeredett.Csupa pótcselekvés.Az a kevés öröm,az a pár önfeledt pillanat.egyre ritkább,egyre kevesebb.Már csak néhány fontosabb állomás és vége.Elérjük amitől mindig is rettegtünk.Félek majd újra belevetni magam a zsonglőrködésbe,mert a védőháló egyre vékonyabb.egyre kevesebben feszítik alattam.néhány lépés és újra kezdődik a semmi.Még rosszabb lesz,mint mikor abbahagytuk.hányan maradunk addigra?
Érzem a közelgő vihar illatát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése