Elképesztő*

Könnyen merülök mások fikciójába.Valahogy a része leszek.Miért van,hogy olykor teljesen idegen helyeken talált dolgokról néhány szó után tudjuk,hogy ki a szerzője?Írók álnéven. ennyire sajátos a kifejezésmódunk,vagy ennyire egy a világunk?Bár belegondolva a legjobb kapcsolatok mindig külön világban születnek és valahol útközben találkoznak.És sajnos idővel majd el is kerülik egymást,mert az élet kurva kemény.
Olvasgatva azokat a rövid fejezeteket nem létező emberek életéről,létező dolgokról,közeli emebertől,valahogyan nem tudtam elenállni a kísértésnek,hogy részeletesen belemerüljek minden egyes szóba,melyek akármennyire mesterkéltek is,annyira hétköznapiak már.Ott van például a tény,hogy napok óta egy olyan emberről beszélek,akit gyűlölök.Vagy ha gyűlölni nem is gyűlölöm,tudom,hogy soha nem fog nőni a szememben.Olyan ellentmondásos most minden.És talán ebben az ellentmondásban találom meg leginkább a nyugalmamat.Kifordult magából minden,vagy eddig hordtam mindent kifordítva?Túl sok ez most a létkérdésekhez.
Ajánlanám,ha lehetne.más világ.Annyira távoli minden.
Valahol nem olyan messze most egy másik ember is hasonló érzelmi-lelki állapotban van.Nem feltétlenül a gondolatokat illetően,de tudom,mert érzem.
Ijesztő lenne?félelemetesen valóságos minden.