Úgy vélem ezek az emlékképek kapcsolatban állhatnak szokásainkkal és egyéni hagyományainkkal.Észrevetted például,hogy úgy jutsz el néha A-ból B-be,hogy az út végén már fel sem tűnik,hogyan értél célhoz?vagy éppen a tény,hogy nem tévedtél el.Ösztönösen haladunk bizonyos utakon mindenféle kétség vagy félelem nélkül.Belemerülsz gondolataidba és úgy követ lépés lépést,mintha a végtelenbe mennél,mintha a semmibe haladnál az otthon biztonságos tudata nélkül.És mégis mennyi veszélyt és változást hordoz magában csöppnyi utazásunk.Nem tudhatod mikor ki jön majd veled szembe,vagy éppen milyen felkavaró jeleneteknek leszel majd szemtanúja.Néha fura dolgokat produkálhat az élet,de mégis oly' sokszor megnyugtathat oltalmazó szellemkezével.Elég egy mozdulat,vagy éppen a megfoghatatlan jelenléte. szívbajos ember vagyok,de ha muszáj összeszedem magam és megálljt parancsolok érzelmeim és gondolataim hömpölygő áradatának.Igyekszem tudatos életre nevelni magam,több-kevesebb sikerrel.kapcsolataim és igényeim napról napra változnak és kérdőre vonnak. De milyen gyönyörű mégis ez a veszély. Ha másért nem,hát ezért megéri a változás. A felejtés bérével pedig számolj le később.Úgyis mindig nagy a kamat.Ráérsz még az elszámolásig és végül a bank viszi mindened.Az élet az hitel a halálodig.
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, amelyik veled hullik, hajszálvékony titka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése