Őrülten kutatok valami plussz után,pedig érzem,még egy csepp és túlcsordulok.elfolyok majd és csak pocsolya marad utánnam.Néhány vizes csepp.cseppek a tengerben.Halk morajlás lesz majd mostani élesen csengő,olykor helytelenül harsogó szavam.Igazat vélni nem lehet.tudni kell.De jobb,ha rejtve maradnak arcok,tettek,vagy közhelyek.Főleg,ha egyáltalán nem közhelyek,hanem mindent felkavaró vad hullámok nyugodt partomon.céltéveszteni épp olyan nehézkes,mint elérni azt.elvégre oly' ritkán látjuk meg annak az éremnek a harmadik oldalát.Pillanatok műve és a helyes helytelenbe megy át,aztán forog tovább egy őrült múkuskerékben.
De vajon ki hatja a kereket?Vagy mozog az magától?Csak a szél lengeti már.Peregnek a szavak,mint az üveggolyók,amik kihullanak kezemből.aztán minden részemből.így lesznek a részekből egészek.egészen merészek.szójáték,vagy játék a szavakkal?Van,amivel nem szabad játszani,mert megégetheted magad.lángol bennem az élet.az élet bennem tűz a folyó közepén valahol túl az óceánon és egészen a közepében.feszesen húzom ki magam körül a védőhálót,de minduntalan beleugrálnak a halak,mintha valami remény csalná oda őket.
Végtelen könyvet lapozok és írok egyszerre,hogy egészen görcsbe rándul tőle gerincem veleje.Kényszeresen cselekszem és szállok szembe a bárányfelhőkkel,azokkal a habokkal. Minduntalan megkísért az érzés.Szeretném láthatatlanul megtámadni és kiűzni.Aztán visszasírni és új tüzet,új életet lehelni kővé dermedt testébe.Nem bírok isteni hatalommal és angyali sem vagyok,de a sötét oldal még mindig nem nekem való.Éget a tüzem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése