Gyorsan futom át, apró pontokként a lehetőségek lehetetlen tengerét a semmi mámorának legalján utálattal az arcomon. sértett, könyörtelen, undorodó utálattal.
Mondanám, hogy annyit vettél el tőlem, amihez közel sem volt jogod és annyit kaptam tőled amennyit egyáltalán nem akartam.
most megint halkan nézek rátok, nem merem felemelni a tekintetemmel együtt az arcom; végzetes hiba lenne. nem engedhetek meg magamnak több hibát.
soha nem akarok képmutató lenni, olyan gyáva hazug, mint az a néhány ember.
ne keress összefüggést a sorokban. bármely valósággal való egyezés csak a véletlen műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése