(...) mert mennyire felhőtlenül boldogok tudunk mi lenni akkor! Mennyire nem számít akkor semmi és senkinek sem a szava. olyankor nincsenek következmények csak tiszta élvezet. Egyszerre önző és mértéktelenül önzetlen. Csak kezeket látok, ahogyan nyúlnak felém - nem térek ki ölelésüktől. Sírni tudnék a boldogságtól és ha szerencsém van csak órákkal, vagy napokkal később jön ez a maró érzés a torkomban. kegyetlenül és öntudatlanul hajszoljuk magunkat egyik gyönyörből a másikba míg nem beáll a standard és megnyugszunk. Akkor megállunk, szemekbe nézünk és keressük a választ. ködös látásunk eltakar előlünk mindent, aminek köze van a valósághoz. Legszebb arcunkat fordítjuk a Nap felé az éjszakában; nem is tudjuk, hogy vannak hibáink. Csak morzsákat hagyunk el magunkból mindenfelé, hogy később visszataláljanak hozzánk, mint egészséges önkép - mert úgysem fogunk rá emlékezni.
Én nem felhőtlen boldogságra vágyom, csupán biztonságra és menedékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése