Inkább legyél boldog, mint tudd az igazat.

Honnan tudod, hogy a fájdalom amit érzel valódi és nem csak megszokás, beidegződés, hogy bevehesd a kiporciózott orvosságod? Honnan is tudhatnád, amikor erőtlennek érzed magad ahhoz, hogy kihagyd ezt a ma már természetesnek vélt mozdulatot és belekezdj valami újba. Az új mindig ilyen: rémisztően ijesztő, sokat ígérő megfoghatatlan képlékeny szerkezet, melyet képezni mégsem tudsz. Nincs hozzá elég tapasztalatod.
Honnan tudod, hogy ez a forró, szétáradó, reményteli, feszítő érzés ami ködösíti agyadat az igazi boldogság? Tán nem is örültél még ennél soha jobban a puszta létezésednek; ezért fogalmad sincs az igazi, őszinte, ártalmatlan, veszélytelen élményről, amire maga a szó - boldogság- megközelítőleg sem ad leírás. Azt hiszed, hogy elérheted valaha? Teszed a dolgod, kitöltöd a kövek közti rést, locsolsz rá némi sört, megmártózol a gyönyör mind a hét forrásában és azt hiszed igazán ott vagy, de hirtelen megnyílik alattad a föld és két erős kéz húz vissza a semmibe.

A válasz mindenre 42.