2009. szeptember 14., hétfő

Ébredés

A borból inkább csak kortyolgattunk; a beszélgetés, az együttlét, a téma, a szertartás a lényeg, mely örökösen ismétlődik, s mégis mindig más: új és izgalmas. Másról szól, máshogyan, más fényben. Néha úgy tűnik, mintha mindez nem volna. vagy csak régi emlék. Vagy csak vágy. Néha jelennek érzem. Hogy ez a tökéletes pillanat, mely megjelent, de elillanhat, itt kellene hát valahogyan tartani. Nem lehet. Nem szabad. Szüntelenül újra kell teremtenünk. Ez a játék lényege. és az időcsapda. Mikor is játsszák, vagy játszották, vagy fogják játszani, és kik is? Élvezzük. Beleburkolózunk, mint valami bűvös köpenybe, mely egyszer fényből, máskor homályból, ködből van szabva. Titok, melyet érinteni sem szabad.*

Nincsenek megjegyzések: