Teszem halkan amit kell ,mintha semmi nem változna körülöttem, mintha még a Föld sem forogna. Nyársra tűzött húsnak érzem magam, kívül csípős a fűszerektől, a sok szeméttől és szintetikus gyönyörtől; belül omlós, de könnyen romlandó. Lassan forgatnak körbe a nyárson, először csak az ízeket olvasztod le rólam, egyre beljebb kerülsz a rétegekbe. Könnyen szakítod át a húsom erős fogaiddal, egészen vérzik tőle a nyakam. Nyomokat hagysz rajtam és bennem....
Egyre égetőbb az érzés, már egyáltalán nem élvezem... Elönt a forróság és lassan csak a kín marad. Felsikolt bennem az állat majd érzem ahogyan a tűz lelkemig hatol és eltűnök hirtelen. Semmi nem marad utánam; a hamut elfújja a szél...
Felébredek és Te nem vagy ott mellettem. Lassan felöltözök és lelépek színpadról. Nem akarom egyedül játszani ezt a színdarabot, ha másnak nem hát mellékszereplőnek kellesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése