Sziluett

Fogd magad a mexikói puszta közepén,ragadd meg a három csíkot az égen,kapaszkodj bele a falábosokba és kezd el szépen megtekerni az estédet.
Rá fogsz jönni,hogy falak állnak melletted,a fejed felett pedig csillagok rohangálnak. Aztán keveredj el végleg a mákonyos képzelet világába és rá fogsz jönni,hogy mámorban látod csak tisztán igazán a fejedet.Kérd meg a Napot az éjszaka közepén,hogy süssön fel és tömd a pipádba.
Ha dolgod jól végezted haza térvén már bámit megtehetesz,vagy megehetsz...
Bekeveredett az éjszaka a rengeteg emlékkel meg utolsó cseppekkel,de ebbe a gondolatmenetbe már nem szeretnék belekeveredni,mert félő,hogy olyan vizekre sodornák el a történet menetét,ami itt úszik körülöttünk.
Szürrealista képek villannak a szemekben és kezd rád nehezedni a valóság egész súlyával..... Vagy könnyedségével.
Emlékeztet a hely a megcsalt szeretőre,arra a "másik városra".és hirtelen megcsap valami a levegőben és tudod,hogy ott vagy és élsz.A világnak abban az időbeli és térbeli sarkában.
Ha hiteles lennék most váltanék a hangnemen és visszatérnék a kezdetekhez és a szintetikus kék égboltokhoz...Túl sok a kanyar.apró fehér nyilak jelzik az utat és hirtelen elhagyod a sivatag peremét.Már nem találkozhatsz alkimistákkal.
Részletesen kidolgozott terv van a fejedben a célról,de végül teljesen máshogyan jutsz el egy adott helyre.Vagy talán oda sem érsz,csak a felénél fordulsz vissza.
Édesség szagot érzek.

Gloomy Sunday