Otthontalanság otthona

Kérdezősködsz,aztán rájössz arra,hogy felét sem akarod hallani,vagy talán a negyedét sem.Vagy egy szót se többet.Ha megkérdeznéd fáj-e csak legyintenék és rád hagynám.
Nem tudok önzetlen lenni.ilyen áron nem.
hiába kiálltok csak töredéket hallani belőle.Nem látok túl rajtatok és már Te sem látsz túl rajtam. Mégis merre?!Mégis hogyan?!Mégis mikor?!
Valamikor valami valahogyan elveszett.
Valamikor varázsnak neveztem.Ma már csak hétköznap.

Mi lenne,ha a semmi elvesztése
Nem okozna lelki zavart?
Én lennék a szabad ember,a névtelen,
akinek nincs arca,
érzelmei,szerelme.
Nincsenek szokásai,
mentes a hús gyengeségeitől.
Poggyász nélkül utazok és önmagam kísérem.