...Ilyesmi

..Mint mikor mész az utcán és az a rengeteg szempár a képedbe vigyorog,aztán otthon beállsz a tükör elé és látod,hogy maszatos a szád.
Mosollyal és sejtelemmel keretezett ábrázat tart feléd messziről.Látni véled előre a kritikus pillanatot.Zavartan felnevetsz és a következő sarkon hagyod,hogy elérjen a pillanat.
Nem érted,mert nincs is mit értened.
Füstölgő kézzel vágsz neki újra a rövid távnak.bízol benne,hogy a végére érhetsz.
hiába szeretnéd egyedül végigcsinálni nem hagyják és te sem hagyhatod.
Még mindig kacagsz.együtt játszunk az álmok tengerében.

Kitaláltam ezt, és
Nézd, milyen szép
Keretbe feszül ez
A kicsike kép!
De azért találj ki mást!

értelmünk elrejti előlünk a Végtelent...