Nem csak egy mese

Mohó vagyok.Rettentő mohó.Ez többféle módon mutatkozik meg viselkedésemben.De a probléma magja nem ez,hanem hogy nem én irányítom a kezeimet.Minden betű leírása hosszú,fájdalmas gyönyör.Megindító érzelmek búgnak fülembe.Különös éjszakára emlékeztetnek,egy újabb támadásra.Olyanok,mint a testrablók a régi filmekből.Tiszta paranoia...
Szóval a Taxi leparkolt a ház előtt és már suhantunk is a mákonyos éjszakába.
Történetünk mindenképp vallási eredetű.Főszereplője mindneképp Csipkerózsika kell hogy legyen meg az ő veszélyes játszótere.De amint éjfélt ütött az óra a valóság vissza kellett hogy rántsa a Földre,mert így lett megírva a történet.Addig is élték a mesehősök szokásos életét;kultúrális társalgásokat folytattak királyokról,régmúltról,életről és nem életről no meg sok-sok számról.
különösek ezek az égből pottyant lények!Láttam ahogy leejtették őket a fölöttem elhúzó repülőből és hatalmas esernyőkkel ereszkednek lebegve a Földre.Itt minden megtörténhet.Még az is,hogy a lap,amire eredetileg ezeket a sorokat írtam hullámozni kezd és egy pillanat alatt elfolyik a kezem között.De a tengerpart már egy egészen másik fogalomkör.
Csodák mindenkivel történhetnek.Álomban.Reggel felébredve meg bizsergető mosollyal nyugtázza a tényt:egy ilyen álomért érdemes volt elaludni.
ezzel a lendülettel és hévvel Csipkerózsika aludni tér és sétál egy kicsit a fejében.