Shy

Egyre jobban húz magába.mágnesként vonz szellemarca,s keze nem szellemkéz többé.Oly' valóságos,oly' hihető.Naív és ártatlan.
Ha tudnák a rémségek ki is vagyok valójában,vajon még mindig riogatnának?
És te!Ha ismernéd legbensőbb titkaim,amit még magamnak sem vallok be,szeretnél engem?!
Hogyan is várhatnék tőletek bármit,mikor a képetekbe hazudok?
Azt látod,akit hagyom,hogy láss.És látod...most is hazudok.
Görcsbe rándult kezekkel firkálom ki magamból mindazt,amit elmondani soha nem lennék képes. Ülj le velem beszélgetni és hagyd,hogy önző legyek.De olts be előtte az igazmondás szérumával,hogy többé ne kelljen játszanom.Hogy ne kelljen a játékos,a szerető,az igaz ember,az embertelen,vagy egy Valaki álarcát magamra húznom.
Had legyen egyszer Én,az én veletek szemben.
Soha nem fogok repülni,mert félek a zuhanástól.

...ez az egyik legszebb hely,ahol életemben jártam.
visszavágyom.
olyan kevés már az emlék a lelki-tiszta időkből.
azóta csak idegenek.