Control me

Nem is a tény,sokkal inkább a tudat volt elviselhetetlen,hogy ennyire kell és hogy nélküle nem megy.Mikor jutottam idáig?Mikor értem el azt a pontot,amikor már semmi sem elég?Teljesen tiszta fejjel,tiszta tudattal,tiszta szemekkel néztem azt a rengeteg ismerős arcot és elbutult éjszakáimnak hosszú listáját és úgy éreztem hánynom kell az egésztől.
Most is ott voltam,ha kellettem,mert fura mód rajtam kívűl mindenkinek oda tette magát az éjszaka.Annyira más kívülről látni magunkat.Vajon ilyenkor mutatkozik meg ki-kicsoda is valójában?
Vagy ez csak játék?egy újabb őrült színdarab?Nézem a lányt,ahogy játszik,segíteni próbálok,mert rosszul keveri a kártyalapokat,aztán szépen lassan magam is belefolyok...
mikor látom be végre hova is tartozom és mikor jön végre valaki velem az úton?
Hallani akarom a hangodat.