Mikor vesztettem el az életbe vetett hitem?
az engem körülvevő falakat bámulom és elképedek bizakodó életem romjai fölött merengve. A régi lemezt sem tudom már játszani,rég eltörött minden,ami a lejátszót összetartotta.Hetek,sőt hónapok magasságában most élem át legjobb napjaimat.régen kaptam ennyit,mint az elmúlt napokban és nézz rám!Már semmi sem elég.Alkalmam nyílt csodás embereket beengedni és néhányan engem is beengedtek.egy kicsikét.
Ma találkoztam egy lánnyal,akit felületesen már "ismertem".Pontosabban csak tudtam,hogy ki ő,mi ő;és azok közé a "megfoghatatlan" emberek közé raktároztam el magamban,akiket az ember csak elképzel.Ez a lány ma leült mellém és kinyitott egy kaput.Hosszú idők egyik legjobb és legkötetlenebb beszélgetését folytattam le vele művészetekről,életről és lehetőségekről.
Idegeneknek oly' könnyedén nyílunk meg alkalom adtán.Az égvilágon semmiféle kötelezettség nincs benne.Az ember csak azt bánja,hogy mindez akkor történik,mikor már rettentő távoli.
Olyan sok bizalom és túláradó szeretet van bennem,hogy szinte már nyom,szinte már fáj. Néha úgy érzem belefulladok.Ez nem feltétlenül naivitás,vagy talán egyáltalán nem.
ez csupán az a bizalom és jóság,amit meglátok egy szempárban...,vagy nem.
De nem is az a csodálatos az egészben,hogy tudom:bízhatok,hanem a tudat,
hogy érzik:bízhatnak bennem.
sokatoknak saját világa van a lelkemben.Szeretet-szigetek.Hozzám tartozik egy darab belőletek.A baj csak az,hogy én nem tudom hova is tartozom.
Fekszem magam alatt és kacagnom kell a tudattól,hogy kinek is szerettem volna elmondani mindezt.Hogy miért?Talán csak bizonyítékként vagy csak egy újabb tételként.
Az én fétisem talán ebben rejlik.Az ember jóságába vetett hitemben,magányban és szeret hiányukba.Ha nem is tudom hova tartozom,nyugtat a tudat,hogy célját érzem létemnek.
Remélem ezt most érted.Csak ne keress semmit a sorok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése