Kavarj fel,vagy zavarj el...

Hogyan is vetek véget ennek a szokatlan hétnek?Ívelten.Ott hagyom abba,ahol elkezdtem.Többnyire ugyanilyen érzések voltak bennem.Inkább csak felhoztam őket a mélyről.
Hogy jól tettem-e?Semmit sem bánok és később sem fogok.Legalábbis nem fogom bevallani.Az a tény jár a fejembe,amire egész nap készültem.Amiért egész nap volt bennem erő,volt még bennem élet.De kiveszik persze ez is,mert nálam így működnek a dolgok.A nagy finálé előtt sikerül még egyet fordítani a dolgok állásán és ismét csak feje tetejére áll körülöttem a Világ.itt állok,egy hatalmas kör közepén,nézem,ahogy felperzsel titeket a kénköves pirkadat és csak várok.Ülök és várok...

Mire várok?Miért várom,hogy legyen ennél jobb vagy rosszabb?Mikor fogom elérkezettnek látni az időt arra,hogy normális,életerős és valamit is érő nő módjára színt valljak Neked?
A válasz annyira egyszerű....olyan könnyen érthető.
de soha nem lesz hallható.sajnálom,megbuktam.
Félre teszem azt a nagy őszinteséget és nem csinálok egy újabb szentimentális színdarabot az életemből.Belétek fáradtam.

Stay with me.

Szeretnél valami igazán érthetőt,valami igazán felkavarót?valami őszintét,valami tisztát?Nézz körül jobban,vagy csak egy szavadba kerül és kimondom.Forogjon a kocka és essen le,hogy többé már ne kelljen neki.Bevallom,belebonyolódtam,de kurvára.
kiszállni nem akarok,de továbblépni még félek.Nincs biztosíték és kapaszkodó sincsen már.A mentőcsónakok időszaka lejárt.
Zord pillanatokat élünk,mikor az érzékeinken kívül már semmire sem hagyatkozhatunk.hát rontsam el valamivel,amiről fogalmam sincs,hogy micsoda,kicsoda és honnan jött újra megerőszakolni ezzel az átkozottul reményvesztett érzéssel?
Mond el ki vagy és én elmondom a titkom.