2008. május 31., szombat

Dissolved Girl

Van nevem,arcom,érzelmeim,gyengeségeim,szokásaim és van szerelmem is.
Úgy hívják,hogy zenei létélmény.
Nem fogjátok elvenni tőlem.Csodálatosabb lesz a nyár,mint képzeltük.
Megoldom.



Control me

Nem is a tény,sokkal inkább a tudat volt elviselhetetlen,hogy ennyire kell és hogy nélküle nem megy.Mikor jutottam idáig?Mikor értem el azt a pontot,amikor már semmi sem elég?Teljesen tiszta fejjel,tiszta tudattal,tiszta szemekkel néztem azt a rengeteg ismerős arcot és elbutult éjszakáimnak hosszú listáját és úgy éreztem hánynom kell az egésztől.
Most is ott voltam,ha kellettem,mert fura mód rajtam kívűl mindenkinek oda tette magát az éjszaka.Annyira más kívülről látni magunkat.Vajon ilyenkor mutatkozik meg ki-kicsoda is valójában?
Vagy ez csak játék?egy újabb őrült színdarab?Nézem a lányt,ahogy játszik,segíteni próbálok,mert rosszul keveri a kártyalapokat,aztán szépen lassan magam is belefolyok...
mikor látom be végre hova is tartozom és mikor jön végre valaki velem az úton?
Hallani akarom a hangodat.


2008. május 30., péntek

People always leave


Van aki galád volt van aki tiszta
Már nem számít a testét beissza
A föld ugyanúgy mint másét
Egy szeretőét egy társét vagy másét
Pénzért vagy házért
Egy gyerekért mindent megtennék
Akár a szerekért
Egy szerepért mi más
De a vakság megalkuvás

*Sweet lies*

2008. május 28., szerda

Broken-hearted

Valami eltörött és nagyon mély sebet ejtett bennem.Hiába nyalogatom,így soha nem fog beforrani.Akkor nem,ha mindig felszabják.Talán el kéne zárnom előletek a szívemet,hogy ne gyötörjétek meg ennél is jobban.Lehetne más...

Shy

Egyre jobban húz magába.mágnesként vonz szellemarca,s keze nem szellemkéz többé.Oly' valóságos,oly' hihető.Naív és ártatlan.
Ha tudnák a rémségek ki is vagyok valójában,vajon még mindig riogatnának?
És te!Ha ismernéd legbensőbb titkaim,amit még magamnak sem vallok be,szeretnél engem?!
Hogyan is várhatnék tőletek bármit,mikor a képetekbe hazudok?
Azt látod,akit hagyom,hogy láss.És látod...most is hazudok.
Görcsbe rándult kezekkel firkálom ki magamból mindazt,amit elmondani soha nem lennék képes. Ülj le velem beszélgetni és hagyd,hogy önző legyek.De olts be előtte az igazmondás szérumával,hogy többé ne kelljen játszanom.Hogy ne kelljen a játékos,a szerető,az igaz ember,az embertelen,vagy egy Valaki álarcát magamra húznom.
Had legyen egyszer Én,az én veletek szemben.
Soha nem fogok repülni,mert félek a zuhanástól.

...ez az egyik legszebb hely,ahol életemben jártam.
visszavágyom.
olyan kevés már az emlék a lelki-tiszta időkből.
azóta csak idegenek.

Sziluett

Fogd magad a mexikói puszta közepén,ragadd meg a három csíkot az égen,kapaszkodj bele a falábosokba és kezd el szépen megtekerni az estédet.
Rá fogsz jönni,hogy falak állnak melletted,a fejed felett pedig csillagok rohangálnak. Aztán keveredj el végleg a mákonyos képzelet világába és rá fogsz jönni,hogy mámorban látod csak tisztán igazán a fejedet.Kérd meg a Napot az éjszaka közepén,hogy süssön fel és tömd a pipádba.
Ha dolgod jól végezted haza térvén már bámit megtehetesz,vagy megehetsz...
Bekeveredett az éjszaka a rengeteg emlékkel meg utolsó cseppekkel,de ebbe a gondolatmenetbe már nem szeretnék belekeveredni,mert félő,hogy olyan vizekre sodornák el a történet menetét,ami itt úszik körülöttünk.
Szürrealista képek villannak a szemekben és kezd rád nehezedni a valóság egész súlyával..... Vagy könnyedségével.
Emlékeztet a hely a megcsalt szeretőre,arra a "másik városra".és hirtelen megcsap valami a levegőben és tudod,hogy ott vagy és élsz.A világnak abban az időbeli és térbeli sarkában.
Ha hiteles lennék most váltanék a hangnemen és visszatérnék a kezdetekhez és a szintetikus kék égboltokhoz...Túl sok a kanyar.apró fehér nyilak jelzik az utat és hirtelen elhagyod a sivatag peremét.Már nem találkozhatsz alkimistákkal.
Részletesen kidolgozott terv van a fejedben a célról,de végül teljesen máshogyan jutsz el egy adott helyre.Vagy talán oda sem érsz,csak a felénél fordulsz vissza.
Édesség szagot érzek.

2008. május 27., kedd

American history X

Nem ellenségek vagyunk,hanem barátok.
Nem szabad ellenségeskednünk.
Lehetnek köztünk feszültségek,de a
szeretet sohasem törhet meg.
Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek,
midőn jobbik természetünk
lágyan megérinti őket.


Partouze

Mi az,ami bennünket önmagunkba zár?
Mi ez a börtön amiből nem tudunk kitörni?


Amit gondoltál
Ahogy gondoltad
Úgy tűnik, hogy van
Úgy tűnik, hogy vagy

Ezentúl mostmár
Működik minden
Tudhattam volna
De soha nem hittem

Hogy tudni nem lehet,
Amibe hinni kár
Én ezt nem tudtam
Sajnálom, most már kár

Könnyű reggel ez
Vicces, ami fájt
Hagyd magad, isteni
Földet érsz, ippon lite

2008. május 26., hétfő

Otthontalanság otthona

Kérdezősködsz,aztán rájössz arra,hogy felét sem akarod hallani,vagy talán a negyedét sem.Vagy egy szót se többet.Ha megkérdeznéd fáj-e csak legyintenék és rád hagynám.
Nem tudok önzetlen lenni.ilyen áron nem.
hiába kiálltok csak töredéket hallani belőle.Nem látok túl rajtatok és már Te sem látsz túl rajtam. Mégis merre?!Mégis hogyan?!Mégis mikor?!
Valamikor valami valahogyan elveszett.
Valamikor varázsnak neveztem.Ma már csak hétköznap.

Mi lenne,ha a semmi elvesztése
Nem okozna lelki zavart?
Én lennék a szabad ember,a névtelen,
akinek nincs arca,
érzelmei,szerelme.
Nincsenek szokásai,
mentes a hús gyengeségeitől.
Poggyász nélkül utazok és önmagam kísérem.


2008. május 25., vasárnap

Vadászat

Az estét B6 vitaminnal kezdtük a kultúra egyik félreeső részén a felhőkarcolók közelében.
Aztán órákon át volt minden,a sétáló csillagoktól kezdve kövön fekvésen keresztül mesékig minden.Pezsegve vágtunk bele az éjszakába édes négyesbe az idegen felé tartva.
Hosszas hegymászás után végülis sikerült komolyabban venni az éjszakát.Vagyis inkább sokkal komolytalanabbul,ha belegondolok abba,hogy egy csirkével néztem farkasszemet.
Kezdeti félelmeimet hamar eloszlatta az a sok ismerős,vagy félig ismerős arc multamnak kezdetéről,amit talán mégcsak nem is sejthettek.A végén még azt hinnétek átver a látvány. Bár az igazat megvallva nem tudom,hiányzott-e a megszokott...
A sok tényezőt és függésemet leszámítva nem tudom mi tart vissza.
Kielégíthetetlen vágyat érzek a kultútrára.És itt van a súlypont.


A lelkem küldött,a kezem nem engedett.


2008. május 24., szombat

Philantrhopie

Mikor szűntem meg hinni a boldogságban?
Mikor vesztettem el az életbe vetett hitem?
az engem körülvevő falakat bámulom és elképedek bizakodó életem romjai fölött merengve. A régi lemezt sem tudom már játszani,rég eltörött minden,ami a lejátszót összetartotta.Hetek,sőt hónapok magasságában most élem át legjobb napjaimat.régen kaptam ennyit,mint az elmúlt napokban és nézz rám!Már semmi sem elég.Alkalmam nyílt csodás embereket beengedni és néhányan engem is beengedtek.egy kicsikét.
Ma találkoztam egy lánnyal,akit felületesen már "ismertem".Pontosabban csak tudtam,hogy ki ő,mi ő;és azok közé a "megfoghatatlan" emberek közé raktároztam el magamban,akiket az ember csak elképzel.Ez a lány ma leült mellém és kinyitott egy kaput.Hosszú idők egyik legjobb és legkötetlenebb beszélgetését folytattam le vele művészetekről,életről és lehetőségekről.
Idegeneknek oly' könnyedén nyílunk meg alkalom adtán.Az égvilágon semmiféle kötelezettség nincs benne.Az ember csak azt bánja,hogy mindez akkor történik,mikor már rettentő távoli.
Olyan sok bizalom és túláradó szeretet van bennem,hogy szinte már nyom,szinte már fáj. Néha úgy érzem belefulladok.Ez nem feltétlenül naivitás,vagy talán egyáltalán nem.
ez csupán az a bizalom és jóság,amit meglátok egy szempárban...,vagy nem.
De nem is az a csodálatos az egészben,hogy tudom:bízhatok,hanem a tudat,
hogy érzik:bízhatnak bennem.
sokatoknak saját világa van a lelkemben.Szeretet-szigetek.Hozzám tartozik egy darab belőletek.A baj csak az,hogy én nem tudom hova is tartozom.
Fekszem magam alatt és kacagnom kell a tudattól,hogy kinek is szerettem volna elmondani mindezt.Hogy miért?Talán csak bizonyítékként vagy csak egy újabb tételként.
Az én fétisem talán ebben rejlik.Az ember jóságába vetett hitemben,magányban és szeret hiányukba.Ha nem is tudom hova tartozom,nyugtat a tudat,hogy célját érzem létemnek.
Remélem ezt most érted.Csak ne keress semmit a sorok között.

2008. május 21., szerda

...Ilyesmi

..Mint mikor mész az utcán és az a rengeteg szempár a képedbe vigyorog,aztán otthon beállsz a tükör elé és látod,hogy maszatos a szád.
Mosollyal és sejtelemmel keretezett ábrázat tart feléd messziről.Látni véled előre a kritikus pillanatot.Zavartan felnevetsz és a következő sarkon hagyod,hogy elérjen a pillanat.
Nem érted,mert nincs is mit értened.
Füstölgő kézzel vágsz neki újra a rövid távnak.bízol benne,hogy a végére érhetsz.
hiába szeretnéd egyedül végigcsinálni nem hagyják és te sem hagyhatod.
Még mindig kacagsz.együtt játszunk az álmok tengerében.

Kitaláltam ezt, és
Nézd, milyen szép

Keretbe feszül ez

A kicsike kép!

De azért találj ki mást!

értelmünk elrejti előlünk a Végtelent...

2008. május 20., kedd

Stay with me.

Oly' rég magunk mögött tudjuk már az oázisokat a maguk törött módján.Oly' rég járunk már csodaországban,hogy elmostuk magunk mögött a határokat.
Néha még visszavágyom a mesékkel és csodákkal teli múltba,pedig a jelenem is tele van bizsergető élményekkel.Megtanultam értékelni azt a kis keveset amit kaphatok tőletek és belőletek,vagy akár a világtól ami körbe vesz.Mindegy,hogy csak valóság vagy képzelet.
Felesleges elveszni az emlékezet labirintusában,mikor ez a körtánc is rengeteg gyönyört nyújthat. szeretek régi időkön merengeni,miközben jövőről és álmokról szövögetek magamba néha értelmetlennek tűnő terveket.Ha már másból nem is,ebből táplálkozom.
Sokszor megígérem magamnak és nektek is,hogy szilárdan fogom támasztani a határvonalakat körülöttem,de könnyen szédülök a semmibe.
Hallgasson hát körülöttem a csend,vagy az ambient,de ne rakjon rám terhet.Többet ne.
Térjünk vissza a kiindulópontra és rakjuk rendbe a lelkünket.Más talán nem is kell.
Nem kell segítségért ordítanunk és eszeveszetten próbálkoznunk rászedett udvarlók módjára,csak nyújtsunk kezet a jövőnknek és ragadjuk meg a lépcső legfelső fokát.
Körmondatok helyett ragadjanak el tőmondatok csak legyen valóság és semmi ámítás.
Új fejezetet írunk életünk könyvébe,de nem kell,hogy bármi is szétszakadjon.
Hiszek bennetek.Hiszem,hogy nem kell az a "milyen más volt rég".
Van még bennem erő,van még bennem élet.

2008. május 19., hétfő

Forróhideg remegés

Szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy embert.
Régen ismertem,jó barát volt.Megfértünk egymás mellett.
Az igazság az,hogy ez az ember gonosz volt.
Femme Fatal-nak hívták már egy ideje.
aztán eljött az az ideges Las vegasi éjszaka és kilépett éne árnyékából.
Nem szokásom kezetekbe adni a titkot,de enélkül oly' keveset tudhattok.
Elképedve állok multam előtt és keresem azokat a régi szavakat,amik akkor dúltak bennem.
De mégis vígasztal a tény,hogy azóta tudatosabb ember lettem.
Úgy érzem érzékeny és inteligens lény vagyok egy bohóc lelkével,
ami a kritikus pillanatokban rávesz,hogy mégis elszúrjam.
Hamis hős vagyok.az istenek tréfája ez.

someone else
(...Deja Vu érzés.Néhány ággyal arébb ugyanazon az emeleten lekötözött sikítozó ember megvadult elmével.amolyan iprai hulladék.Szelektív hulladék gyűjtés.Gyűlölöm a helyet.Amolyan végső megoldás.kitaszított lények.Sokukat őrültként kezelik.kolonc.teher.munka.És mégis.Görcsösen kapaszkodnak az életbe.
görcsösen markolják az utolsó szálakat.Hadonásznak és narkolepsziásokként viselkednek.Sorszámozott emberek egy drogháború baleseteként.Kegyelem helyett csak próbálkozás.eszeveszett próbálkozás.Kegyelem!Kegyelem!Átkozott szó.amint megszületik bennem,a fejemben gyilkosnak és romlottnak érzem magam.Csak próbálja magáról letépni a szíjakat,medvékről,gombákról és egerekről ordítozik,meghasad fölötte a mennyezet víz ömlik alá az univerzumból,földönkívüli lényekkel hadakozik akik késekkel döfnek felé és ő csak ordít.Ahogy a torkán kifér,vagyis alig érthetően.Isten.hisztek benne?Én régen hittem.Hogy most hiszek-e?Nem tudnám megmondani.Nincs okom a hitre és arra sem,hogy kétségbe vonjam.Hands up! rohadt isten és kegyelmezz azoknak akiknek kegyelemre van szükségük!Gyenge lény az ember,de a zavarodott erős.hát tedd a dolgod!Ítélkezz!Mert nekünk,embereknek nincs jogunk hozzá.

NE ÍTÉLJ,HOGY NE ÍTÉLTESS!..)

A részletekben élek és múlok el

Pillanatok pillantások bevillanások
Érzések emberek értékek krónikások
Vagyunk mind bárhova nézel, mit érzel
Téged jellemez: egy társadalomban a képed
Csak egy mozaik a szavaink a gondolataink
Elmúló mozzanataink érzelmi eszmei hadaink
A tavalyinál jobban kevesebb gondban
Élnénk messze innen mézédes álmokban
Ezek részletek érzéki képletek
Határozzák létedet egyedi életed
Tükrökben a képedet amit csak te látsz
Minek a gondolat mond amit csak te vársz?
A temetők az elfedők a nevelők
Szerelmek szeretők a kinevető emberek
Csak részletek csak képletek
Ezek zavaró tényezők zavaró életek

Létek képek elemek tények
Számok évek adatok népek
Életek mitől féltetek reméltetek
Életek mikről áttértetek így mások letettek
Változások emberi tartozások
Hivatkozások lélekben elvonatkoztatások
A törpék félnek míg az óriások
Élnek remélnek
Bezárva szavakba bezárva haragba
Bezárva maradok egy más fajta alakba
Hiszek az adatban jó szót nem darabban mérek
Én is ugyanúgy mint a törpék félek
Az óriások között maradok óriás
Egy törpe lelkével
A régi eszmével leszek majd óriás
Így leszek majd végül a törpék közt krónikás


2008. május 18., vasárnap

Csillagtalan

Nincs már titkom amit kitegyek.
Nem akarok emlékezni.Nem akarom tudni.
Kihánytam ez elmúlt egy évet.
Minden olyan idegen.
Sehol sincs már a tavalyi nyár.
Nincs már multunk és még jelenünk sincs.
A jövő meg elképzelhetetlen.
Túl mélyen vagytok bennem,
pedig már régen elmúltatok.
Vagy még el sem jöttetek igazán.
Nem ismerem a játékszabályokat.
De lehet,hogy a játéknak már régen vége.
Vagy csak kimaradtam egy körből.
Mi történt már megint?!


Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

2008. május 17., szombat

Can't catch tomorrow

Hulljak bármekkora mámorba,érezzem bármennyire a tavalyi nyár édes ízét és a félelmetes dátumot,csak tudjam,csak legyek tudatában annak,hogy már nem 2007-et írunk.
Rettenetesen fájni fog a holnap.Rettegve és bűntudattal teli vágok most neki az éjszakámnak.
tudom,hogy veszíthetek,de azt is,hogy nyerhetek.
Olyan sok minden történt,annyi minden megváltozott.Semmi sem a régi.
Próbálom nem üldözni a holnapot a multammal.Sikerülhet?
Pezsgőt,cigit és parkot ide.Csak takarjátok el előlem a naptárat.
Nevermind.

2008. május 16., péntek

Nem csak egy mese

Mohó vagyok.Rettentő mohó.Ez többféle módon mutatkozik meg viselkedésemben.De a probléma magja nem ez,hanem hogy nem én irányítom a kezeimet.Minden betű leírása hosszú,fájdalmas gyönyör.Megindító érzelmek búgnak fülembe.Különös éjszakára emlékeztetnek,egy újabb támadásra.Olyanok,mint a testrablók a régi filmekből.Tiszta paranoia...
Szóval a Taxi leparkolt a ház előtt és már suhantunk is a mákonyos éjszakába.
Történetünk mindenképp vallási eredetű.Főszereplője mindneképp Csipkerózsika kell hogy legyen meg az ő veszélyes játszótere.De amint éjfélt ütött az óra a valóság vissza kellett hogy rántsa a Földre,mert így lett megírva a történet.Addig is élték a mesehősök szokásos életét;kultúrális társalgásokat folytattak királyokról,régmúltról,életről és nem életről no meg sok-sok számról.
különösek ezek az égből pottyant lények!Láttam ahogy leejtették őket a fölöttem elhúzó repülőből és hatalmas esernyőkkel ereszkednek lebegve a Földre.Itt minden megtörténhet.Még az is,hogy a lap,amire eredetileg ezeket a sorokat írtam hullámozni kezd és egy pillanat alatt elfolyik a kezem között.De a tengerpart már egy egészen másik fogalomkör.
Csodák mindenkivel történhetnek.Álomban.Reggel felébredve meg bizsergető mosollyal nyugtázza a tényt:egy ilyen álomért érdemes volt elaludni.
ezzel a lendülettel és hévvel Csipkerózsika aludni tér és sétál egy kicsit a fejében.

2008. május 14., szerda

Szeretem az eső illatát a ragyogó napsütés közben.
Ha lenne egy pisztolyom tuti fejbe lőném magam.


2008. május 12., hétfő

...Nem tudják mit cselekszenek*

Miért kell ezt a kevés kis jót is szétbasznotok?!
Különben marha vicces egy termetes,kristályos utcával meg Svennel kezdeni a napot.Az már egy másik filozófiai kérdés,hogy mit adhat ilyen kevéske,de ha mást nem egy pörgős délelötött mindenképp.A nap hátralévő részét inkább kellemes és elmebeteg emberek társaságában töltöttem,mert ki akar ilyen szép délutánon elbújni a világ elől?
A kellemetlen csak az volt,hogy mindenhol körbevettek azok az eszméletlen durva arcok,akiknek tekintete nyugtázta azt a valószínűleg durva estét.
Első kézből informálódhattam a "reggeli" mellett a történésekről,mennyiségekről na meg szétesésekről.Kár,hogy mindig az ennyire durva élményeket hagyom ki.
Vagy talán jobb.ki tudja hova fajult volna....De az a látvány megrendített.





2008. május 11., vasárnap

'Lumidí'

Különös érzés,hogy kellemes és örömteli dolgokról ennyire nehezemre esik bármilyen formában is beszámolni.A fájdalmat már annyival egyszerűbb elővezetni jól bevált kulcsszavakkal,célzásokkal,vagy bármilyen más hivatkozással.
Lényeg a lényeg,hogy egy újabb fejre állt éjszakát tudhatunk magunk mögött.
A pary minőségéről talán felesleges lenne szót ejtenem,mert nem tetszett.Az állapotom is hagyott volna némi kívánni valót maga után,de a tisztaságom valahogy most nem igazán érdekelt.Nyugodtan tudtam hallagatni a zenét és elemezni.Határozottan másra számítottam.Valahogy nem voltam törtetős kedvemben.Arról nem is beszélve,hogy mennyire elrontotta a hölgyemény azokat a szépnek induló kiállásokat.Különben sem szeretem Cinemát,mert nekem túl világos és zöld fények sem voltak.
Józan állapotomban elég mulatságosnak tartottam a nép-táncot,ahogy mindenki a maga módján csavargatta kifelé a bokáját.
Talán már nem titok,hogy ez az éjszaka nekem teljesen másról szólt.Nem mintha ehhez hasonló céllal kezdtem volna bele,de sokat kaptam tőle.többet,mint vártam volna.
Ézelmeket,sejtelmeket,érintéseket meg egy kis biztonságot.
Szükségem volt erre,eszméletlenül.Főleg az elmúlt hetek,vagy napok után.
Na meg persze a mozira is...érti aki értheti:D
és nem mellékesen jól esnek ezek az örömködések ezekkel az emberekkel.Mostanában egyre más és más társaságokba csöppenek,de úgy vélem,ezzel semmi baj nincsen,amíg az a néhány igazán fontos ember a közelemben van.
folytatás kilátásba helyezve....


2008. május 8., csütörtök

Titok.

-Félsz?
-Bízom benned.


Én így látom.Jobban becsülöm az érzelmi bukdácsolások,a lelki boldogságok és katasztrófák zűrzavaros útját,mint a hideg fejű értelemét.Az észember gyakran önmegóvásra játszik,s ezért okos lehet-de a lényeget nem fogja tudni.
De mondom,lehet,hogy ez alkat kérdése.Hozzám közelebb áll az Érző Lélek bolondja,mint a Józan Ész Őrültje.Azt tartom a jobbik útnak,ahol az önmegóvásra kisebb az esély.

2008. május 7., szerda

Zár.




lehetne bársonyos minden éjszaka.
Ami egyszer volt,újra nem jön el.

Egy szál cérnát táncoltatok a TV képernyőjén.Mulatságos szórakozás.egyszerűbb lenne inkább magamat visszatáncoltatni a hétköznapokba.
Ami egyszer történt,mintha meg sem esett volna.
Megint nem bírtam túl sokáig egy helyen.Talán átok ez rajtam,hogy mindenhonnan csak egy keveset.Magamból itt ennyit adtam és többet nem megy.Sok volt ez így is,de oly' mindegy.
Folytatom a körtáncot.Máshol.A valóságban.Vissza a kezdetekhez.
A 3.fejezetnek is a végére értem,de már annyira unom a színdarabokat.
az adott pillanat hevessége okozta eme lelki fájdalmat.*

2008. május 6., kedd

Látomás.

Hétfő este.Heineken,egy cigi meg egy mese.Fontos dolgok ezek az életben.
fontos,hogy az eszem a helyén maradjon,valakinek szüksége van rám.
különben eszméletlen nagy vigyor van az arcomon.jobb csak az emlékét megörökíteni.
Valamiért megint nem úgy történt az éjszaka,ahogy elképzeltem.Valahogy megint jobban sikeredett.Ez a zene meg elvarázsol.Mi történik velem?
Boldog vagyok.Számomra ez szokatlan tudatállapot.egy szál,vagy egy egy marok ember olyan mosolyt csal az arcomra,amit ő már talán egy éve nem érzékelt.
Hálás vagyok.Neked.Nektek.


T. Raumschmiere - Monstertruckdriver

(hogy legyen egy szép éjszakátok...)

2008. május 5., hétfő


Kavarj fel,vagy zavarj el...

Hogyan is vetek véget ennek a szokatlan hétnek?Ívelten.Ott hagyom abba,ahol elkezdtem.Többnyire ugyanilyen érzések voltak bennem.Inkább csak felhoztam őket a mélyről.
Hogy jól tettem-e?Semmit sem bánok és később sem fogok.Legalábbis nem fogom bevallani.Az a tény jár a fejembe,amire egész nap készültem.Amiért egész nap volt bennem erő,volt még bennem élet.De kiveszik persze ez is,mert nálam így működnek a dolgok.A nagy finálé előtt sikerül még egyet fordítani a dolgok állásán és ismét csak feje tetejére áll körülöttem a Világ.itt állok,egy hatalmas kör közepén,nézem,ahogy felperzsel titeket a kénköves pirkadat és csak várok.Ülök és várok...
Mire várok?Miért várom,hogy legyen ennél jobb vagy rosszabb?Mikor fogom elérkezettnek látni az időt arra,hogy normális,életerős és valamit is érő nő módjára színt valljak Neked?
A válasz annyira egyszerű....olyan könnyen érthető.
de soha nem lesz hallható.sajnálom,megbuktam.
Félre teszem azt a nagy őszinteséget és nem csinálok egy újabb szentimentális színdarabot az életemből.Belétek fáradtam.



Stay with me.


Szeretnél valami igazán érthetőt,valami igazán felkavarót?valami őszintét,valami tisztát?Nézz körül jobban,vagy csak egy szavadba kerül és kimondom.Forogjon a kocka és essen le,hogy többé már ne kelljen neki.Bevallom,belebonyolódtam,de kurvára.
kiszállni nem akarok,de továbblépni még félek.Nincs biztosíték és kapaszkodó sincsen már.A mentőcsónakok időszaka lejárt.
Zord pillanatokat élünk,mikor az érzékeinken kívül már semmire sem hagyatkozhatunk.hát rontsam el valamivel,amiről fogalmam sincs,hogy micsoda,kicsoda és honnan jött újra megerőszakolni ezzel az átkozottul reményvesztett érzéssel?
Mond el ki vagy és én elmondom a titkom.


2008. május 3., szombat

Ippon lite*

Ez alkalommal is sikerült magát behízelegnie nálam az éjszakának.Persze azért nem jobban,mint azon a nevezetes seggrázós* szerdán amiről még mindig tartozok valamivel.Ha mással is,de egy széles mosollyal arcomon és angolos távozással mindenképp.De erről majd később.Ha megérted.
Tulajdonképpen egyre jobban sikerül kiforgatnom magukból a napjaimat,de jelen esetben abszolút pozitív mértékben.Igyekszem fokozni a kellemeset,elhagyni a hasznosat,de mégsem hagyom,hogy felboruljon az egyensúly.Egészen addig a pontig.Onnan meg már oly' mindegy.Az egész átcsap valami eszeveszett próbálkozásba,játékba,néha pedig vérre menő küzdelembe.Persze ez nagyon ritka.Talán még meg sem történt igazán.Amíg tehetem élvezem és nem gondolok holnapra vagy tegnapra.Az elmúlt napok(hetek) jók voltak arra,hogy megtanuljak spontán módon a pillanatban élni és nem félni azokat a bizonyos korlátokat döntögetni.Persze csak ésszerű keretek között(néha).

Az életben mindenkinek van egy Vénusza.Valaki megtanul vele tudatosan bánni és vannak olyan szerencsések,akiknek most kezdődik igazán.Hol volt,hol nem volt...mesés történet.
Hogy milyen érzés kívülről figyelni és benne is lenni egyszerre két féle módon?
Ezt csak te tudhatod rajtam kívül,drága N.
De ígérem egyszer majd itt hagyom a nyomát.Bár már elégszer megtettem.



" Minden másnap új lehetőség arra, hogy újragondold és átértelmezd az előző nap szépségeit, gyönyörűségeit, melyeket átéltél....."
(ezt meg miattatok.mert veletek az élet csupa móka és kacagás:D)