Többet mondunk,mint szabadna,de szánk mégsem mozdul.Halk folyás indul meg Északról.Délnek tart,csak azt nem tudja minek.Kevés ő ehhez egyedül.De nem is kérte senki,hogy váltsa meg a világot.
Most felkészülsz.Úgy készülsz,mint még soha.Tudod,ha elmész,hosszú lesz az út.Csatlakoznak még hozzád néhányan,hogy segítsenek cipelni a terhet,amit egyedül viszel csonka kis válladon.
az a fajta vagy,aki nem fél segítséget kérni.Az,aki küzd,mert hajtja az énje,hajtja a lelke.az,aki önmagáért nem száll harcba hét fejű sárkányokkal.De ha már ketten vagyunk,legyen bármily csekély az esély,mented még ami menthető.tudod,hogyan is bánj a karddal kezedben,tudod hova szúrj,mikor sebezz és mikor ölj.birtoklod még elméd egy kevéske részét,a többin már függőségeid uralkodnak.Mámorfüggő.mind azok vagyunk.Csak ritkán valljuk be.
Te valahogy mindig helyre teszed nálam a dolgokat.Lángolok.Máglyán égek majd el bűneim miatt.Nem rejtegetlek többé,akaratom kezedbe teszem.Cselekedj,mert megengedtem.
De kérlek hagyd,hogy lávaként boríthasson most el az élvezet ezer arcú istennője.Enged,hogy karjaiba omoljak és ő bemászhasson végre vénám sötét foltjai közé.
Hiszen Te tudod,hogy véremben hordozom a múltam.Angyalnak érzem magam,akinek letörted a szárnyait.Letörted,hogy boldog lehessek,hogy élhessek emberek között.Hogy kiélhessem féllény álmaimat.Csak ígérd meg,hogy megtartod arra az esetre,ha egyszer mégis elhívna innen a végtelen.Nem járt hozzám küzdőszellem...ezért te is hordod a keresztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése