Vörösben úszik a hajnal.Rég volt részünk ilyen csodálatos Naplementében.
Így is gondolhatnám,de ez most egy kicsit sem megy.Más festi vörösre a reggelünket.:
Körmök,fülbevalók,nyakláncok és még ki tudja mi minden.
Nem vágyom már fényre vagy csillogásra,botrányokra és emberekre sem.A azt mondta nekem az éjszaka,hogy szeretné kihányni a szívét.vajon így tett?Nem tudom mindenesetre én küszködöm vele.Szeretném lehunyni a szemem és néhány ártatlan óra múlva kacagva kinyitni szemérmes gondolatokkal.Egy kicsit még hiszek benne,hogy ez bekövetkezhet.Olyan ez,mint mikor a döglött lazacokat egy konzervdobozba zsúfolják,ahol aztán mindannyian felélednek valami túlvilági erővel töltve és vadul csapkodják egymásnak halott húsukat,amiből rég elköltözött az élet.
"Nem tudjátok mit tesztek."ezt már régen levéstem,pedig fel sem fogtam mit is jelent valójában ránk nézve.Tépett nyomok az arcokon,vadállatok ejtette sebek,szárasság forósággal vegyítve a feltüzelt nyálkahártyák tengerében.Bámultuk egymás üveges tekintetét,hogy aztán kinyomhassuk a másik szemgolyóját.
Tartogatni szeretném magam egy jobb világnak,ami talán soha nem jön el.Képes az ember szeretni?őszintén,tisztán és önzetlenül beletenni az énjét egy másik ember kezébe?
Nos ennek az egésznek talán semmi értelme,talán meg sem történt az egész.És tényleg,gondoltad volna,hogy így végezzük?Tényleg kíváncsi vagy azokra,akik körülvesznek?Azt hiszem erre te sem akarsz választ kapni.Mindenesetre gyűrkőzz meg a gombóccal a gyomrod és a torkod között,aztán merülj magadba,hogy kaphass újabb esélyeket.De kérlek,kérlek ne nézz a szemembe többé!Vagy takard el magad álarcoddal!
Ugye nem valószínű,hogy bármi más lesz?!
P.S.
Ezt senki nem dobja könnyű kézzel kukába,mint a vak kismacskákat bekötve a zsákba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek.
De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
M.S.
Akkor hát felesleges aggódni azért amit megtettünk,mert a következmények a semmibe merülnek,viszont bánjuk azt amit nem tettünk,mert azon később már nem nevetünk.
Megjegyzés küldése