Korán volt még az induláshoz.Táskájába nézek-hamuban sült pogácsa,néhány arany pénz,némi bor,na meg persze tartalmas étek-hosszú út áll előtte.Egyenlőre kietlen tájon sétál,sehol egy manó,kobold vagy tündér,aki kísérné őt útján.Hiányolja a mesebeli lényeket,kicsi lány még,szüksége van a mesékre.Várja már az elágazást a három lehetőséggel,a kettő már unalmas.Meg különben is,két lehetőség között nincs helyes.Vagy csak soha nem választunk jól.Háromnál már esélyesebbek vagyunk.De megeshet,hogy ezt csak én gondolom így.A hátad mögött látszik még a kisiny szülői ház az erdő közepén,de tudja,neki már máshol van az otthona. A megszokott dolgok többé nem hoznak neki kielégülést.Tapasztalni akar,élni,embereket megismerni messzi tájakról,akik talán később majd vele tartanak.Varázslatot akar,eget rengető látomásokat,élményeket és persze szeretet,szerelmet. Lassan érzi a föggőség tüneteit és rájön a megoldásra.rájön hogyan is tehetné szebbé utazását a végtelenbe.Lekuporodik egy fa tövébe,kinyitja picinyke kis táskáját,a belső zsebbe nyúl és elővesz egy mások számára láthatatlan picinyke kis cetlit.Megkopogtatja az égboltot,megpördül háromszor és eltűnik.Az állatok és apró bogarak nem értik,nem sejtik hova tűnhetet.Kihült test maradt utánna,pár szál nárcisz nőtt mellette,amit néhány hét hét múlva elmosott az áradó folyam.
Azt rebesgetik messzi tájakon hallani még szépen csengő hangját.Énekesnő lett,zenész vagy valami ilyesmi.Egyesek szerint bezárták,nem bírta a magányt pedig rengetegen vették körül.
Azt remélte idegen között leli majd meg a boldogságot.Tévedett.Hátrahagyott mindent a semmiért.Két lehetőség közül választott.Nem sikerült neki.Vagy mégis?
Hunyd be a szemed,de az elmédet hagyd nyitva.Látod,hogy él még?néha hagyom,hogy megérintsen szellem kezével és messzire vigyen.Nem bírja sokáig,ereje véges.De segíthetsz neki,ha táplálod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése