2008. március 31., hétfő

Holnap már csak látomás

Pillanatról pillanatra tűnik elő,villan elém ábrázatod.Nem hagysz nyugodni lélegzetvételnyi ideig sem.Mond meg ki vagy!Mond,hogy nem vagyok idegen!
Kihagy az emlékezetem.Agyam megbénul a különböző kémiai folyamatoktól.Félek tőled is,mint oly sok embertől.Félek attól,hogy még mindig idegen leszek.félek,hogy szavad tőrként hasít majs a lelkembe,hogy ott eltörölhetetlen nyomot hagyhasson.
Szeretném tudni,hogy látsz-e engem.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek.*
az emberek mindig elkésnek,de most mégis túl korán van.
Szólj hozzám!Érintsd meg a lelkem!Újra.Ne a szerek miatt,de érints meg.Nézz a szemembe és mond,hogy nem vagyok többé idegen.
Látomás vagy.
Buta gyerek rajz tapadt az ujjamra.

Nincsenek megjegyzések: