Nem csak egy álom

Úgy érzem meg kéne próbálnom valami átfogó képet adni a körülöttem zajló eseményekről,de bevallom csekély esély van rá,hogy bármit is hitelesen vissza tudnék adni a hétvége történéseiből.
Persze próbálkozni lehet,ha úgy tetszik eszeveszetten,bár ez nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz.Vagy mégis?A lényeg talán a ragaszkodás,még így hetek után is.elbúcsúztunk akkor,úgy gondoltuk nem érhet szebb véget.Tévedtünk.Persze mi mindig tévedünk,ezért is tartunk ott,ahol,de ebbe ismét csak nem mennék bele,mert túl hosszan taglalnám és annak nem lenne jó vége.
Úgy kezdődött,mint régen,az őszi időkben.Mikor minden a helyén volt,de még ennél is mélyebben voltunk.Üvegek koccantak,elhangzott egy-két sikító-nevetettő mondat aztán egészen elvesztünk a térképen.Nagy nehezen legyürtük a kattogást meg miegymást,emberekkel beszéltünk(vagy mégsem?),aztán kultúr klub felé vezetett az utunk.Péntek esti törtetés szolid kiadásban.Néhány levésett mondat azért körvonalazta az események menetét.
Hirtelen ütött be az álom,váratlanul,csodálatosan és felejthetetlenül.Tisztán(?) emlékszem a pillanatra,egy kulcsot lebegtettek meg előttünk.Gyönyörködve néztük,mintha fellegajtót nyitna.
Nem kellett hozzá sok idő,hogy újra elvesszünk a Szeretőbe.Néhányan egy üres,teljesen üres,érzelmekkel,hangokkal,képekkel,emlékekkel és illatokkal teli helyen.Voltál már a labirintusban?Biztos,hogy nem.Elöntött már a sötétség egyetlen vörös csíkkal a pult alatt?Biztos,hogy nem.Láttad már repülni a hangokat egy olyan Clubban ahol még hangfal sincs? Biztos,hogy nem.ültél már nem létező boxban amit aztán eltettél a táskádba?Biztos,hogy nem.
hogy mi volt ez a közjáték? Az utolsó botrány,az utolsó tekergés az UFO lámpa alatt,a végső,méltó,mindent kimerítő búcsú.Vége.Igazán vége van.És tényleg nagyon hiányzik,de méltók voltunk hozzá.Nem fér kétség hozzá,hogy itt mindent megtettünk és még annál is többet.
Szóval köszönöm,hogy utoljára megadatott a lehetőség a búcsú és mámor édesen keserű ízének keveredésére....Benned.

Hogy másnap?Néhány óra alvás után az éjszaka közepén belevetem magam a Gátlástalanok klubjába.Ismét.Talán már megszokott.Ez is.Beárnyékolja néhány dolog,ami rettentően bosszant,különben meg remek alkalom ez az újabb tekergésre.A hiányokat könnyen legyűrjük, feltalálunk, eltalálunk,aztán néha még túl is jutunk a célon,de alapjában véve egészséges emberek vagyunk,akik esernyőt gyilkolnak porszívócsővel,ha úgy tetszik.tudatmódosítók,ha úgy tetszik.Kora hajnalban a csordaszellemet képviselve nem kis ismeretséggel nagyon szétesve és nagyon megőrülve átlöködjük magunkat a forgóajtón,hogy odabent veszhessünk el.Nos az elveszésből végül elszédülés,az őrületből remegés, a szétesésből pedig fotelba süppedés és némi agresszió kerekedik bennem,de nem tart túl sokáig.Néhány kellemes fületmelengető,nem kímélő zörejes dallam után könnyen ott találja magát az ember a nyáj közepén napszemüvegben,arcát eltakarva katatón állapotban vergődve a képeket bámulva.Aztán mikor észhez térsz fogod magad,kocsiba ülsz,ágyba fekszel,a lehető legélvezetesebb módon lezárod a hétvégédet és nagyából mostanra ki is pihened magad.

De mit is érsz el vele?Nem sokára kezdődik előről.Hiszen úgy is csak ekkor élsz.