.

(...) és hangosan néznél a képembe, hogy maradjak ki belőle. Én csendben ordítva néznék a szemedbe, hogy képtelen vagyok rá.

Gyorsan futom át, apró pontokként a lehetőségek lehetetlen tengerét a semmi mámorának legalján utálattal az arcomon. sértett, könyörtelen, undorodó utálattal.
Mondanám, hogy annyit vettél el tőlem, amihez közel sem volt jogod és annyit kaptam tőled amennyit egyáltalán nem akartam.

most megint halkan nézek rátok, nem merem felemelni a tekintetemmel együtt az arcom; végzetes hiba lenne. nem engedhetek meg magamnak több hibát.

soha nem akarok képmutató lenni, olyan gyáva hazug, mint az a néhány ember.

ne keress összefüggést a sorokban. bármely valósággal való egyezés csak a véletlen műve.

Szerelmeim újabb vakvágánya.

rohadj meg Platón...

Inkább legyél boldog, mint tudd az igazat.

Honnan tudod, hogy a fájdalom amit érzel valódi és nem csak megszokás, beidegződés, hogy bevehesd a kiporciózott orvosságod? Honnan is tudhatnád, amikor erőtlennek érzed magad ahhoz, hogy kihagyd ezt a ma már természetesnek vélt mozdulatot és belekezdj valami újba. Az új mindig ilyen: rémisztően ijesztő, sokat ígérő megfoghatatlan képlékeny szerkezet, melyet képezni mégsem tudsz. Nincs hozzá elég tapasztalatod.
Honnan tudod, hogy ez a forró, szétáradó, reményteli, feszítő érzés ami ködösíti agyadat az igazi boldogság? Tán nem is örültél még ennél soha jobban a puszta létezésednek; ezért fogalmad sincs az igazi, őszinte, ártalmatlan, veszélytelen élményről, amire maga a szó - boldogság- megközelítőleg sem ad leírás. Azt hiszed, hogy elérheted valaha? Teszed a dolgod, kitöltöd a kövek közti rést, locsolsz rá némi sört, megmártózol a gyönyör mind a hét forrásában és azt hiszed igazán ott vagy, de hirtelen megnyílik alattad a föld és két erős kéz húz vissza a semmibe.

A válasz mindenre 42.

Vágyálmok.

Leginkább egy kemény LSD trip hatásához tudnám hasonlítani a feszegető, gyönyört és fájdalmat fakasztó érzéseket, amik sorra kapják szét a mellkasomban a még épen maradt izmokat. Hirtelen törnek rám ,mint a váltóláz árama, végigfutnak a gerincoszlopomon forró-hideg remegésként végződve ujjaimban; halkan gördül le egy csepp valahol az aortán és már véget is ért az egész. Egy ilyen pillanat, mint tizenkét óra. tizenkét óra naplementétől napfelkeltéig összecsukható fák helyett összecsukható szívekkel. A különbség, hogy azokat a fákat utánunk hozták ezután meg szaladni kell. Hogyan is facsarható ki még némi legális C Vitamin abból a citromból amit kint felejtettek egy szikkadó nyári délutánon valami nem létező teraszon? úgy sétálok a gondolataimban, mintha muszáj lenne, mintha nem lenne több kiút. Könnyen dobom el magamtól a valóságot, vagy lefelé a ruhát csak azért, hogy színesebbek legyenek némiképp ezek a kora őszi, de valójában késő nyári lomha izzadság szagú éjszakák. Minek nekünk erdő, vagy bármiféle szintetikus, amikor a valóságot is hallucináljuk? Fel sem nőttünk, de a legnagyobb darabot akarjuk az égből. Csak azt nem tudjuk, hogy az is a földről került oda....
Megbénulok ettől az érzéstől.

Hangtompító

A fejemben masnit köt az ész.

Nyugi, nincs semmi vész,
múló hangok zúgnak bennem.
Koppan a kő.
Pillantás alatt kettéroppan a jövő.

Egyre jobban szorít a kötés.

Átkozott, fullasztó az ölelés,
ezer meg egy igazság.
Nincstelen múlt.
Látod? Én megmondtam- elmúlt.

Kötelek tekerednek le kezemről.

Nem kezdődik újra elölről
a kétszer tompán élesedő baklövés.
Tövist hegyező rózsa.
Marad a kerti törpém a múzsa.

Tóth Zita Emese

Wicked game

The world was on fire
No one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do
I never dreamed that I'd meet somebody like you

And I never dreamed that I'd lose somebody like you

Ébredés

A borból inkább csak kortyolgattunk; a beszélgetés, az együttlét, a téma, a szertartás a lényeg, mely örökösen ismétlődik, s mégis mindig más: új és izgalmas. Másról szól, máshogyan, más fényben. Néha úgy tűnik, mintha mindez nem volna. vagy csak régi emlék. Vagy csak vágy. Néha jelennek érzem. Hogy ez a tökéletes pillanat, mely megjelent, de elillanhat, itt kellene hát valahogyan tartani. Nem lehet. Nem szabad. Szüntelenül újra kell teremtenünk. Ez a játék lényege. és az időcsapda. Mikor is játsszák, vagy játszották, vagy fogják játszani, és kik is? Élvezzük. Beleburkolózunk, mint valami bűvös köpenybe, mely egyszer fényből, máskor homályból, ködből van szabva. Titok, melyet érinteni sem szabad.*

Ébredés

(...)

- Hát igen. és te már tesztelted?
- Tamást? Még ott, a Duna parton.
- És?
- Őrületesen csókol.
- Nem erre gondolok.
- De én igen!
- Javíthatatlanul romantikus vagy.
- Azt hiszem. Baj?
- Ugyan! Zenélne így egy menedzser?
- Miért ne!
- Menj már!
- De talán boldogabb lenne.

.

I'll lay in your ash-tray,I'm just your Marlboro.
Light me up and butt me,you're sick and beautiful.
Squeeze me like a lemon,and mix with alcohol,
bounce me hard and drunk me,
I'm just your basket-ball.
Watch me like a game-show,you're sickening beautiful.

Történjen valami

Teszem halkan amit kell ,mintha semmi nem változna körülöttem, mintha még a Föld sem forogna. Nyársra tűzött húsnak érzem magam, kívül csípős a fűszerektől, a sok szeméttől és szintetikus gyönyörtől; belül omlós, de könnyen romlandó. Lassan forgatnak körbe a nyárson, először csak az ízeket olvasztod le rólam, egyre beljebb kerülsz a rétegekbe. Könnyen szakítod át a húsom erős fogaiddal, egészen vérzik tőle a nyakam. Nyomokat hagysz rajtam és bennem....
Egyre égetőbb az érzés, már egyáltalán nem élvezem... Elönt a forróság és lassan csak a kín marad. Felsikolt bennem az állat majd érzem ahogyan a tűz lelkemig hatol és eltűnök hirtelen. Semmi nem marad utánam; a hamut elfújja a szél...

Felébredek és Te nem vagy ott mellettem. Lassan felöltözök és lelépek színpadról. Nem akarom egyedül játszani ezt a színdarabot, ha másnak nem hát mellékszereplőnek kellesz.

végül is mindegy is

Utcák és gödrök

1.

Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.



2.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.



3.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.



4.

Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.



5.

Egy másik utcán sétálok.

.

Mond meg nekem, hogy mire jó feladni az elveidet! Mond meg mit kell tennem, amikor a legszélsőségesebb dolgok között vergődök? Taníts nekem erkölcsöt, adj gátlásokat, szoríts korlátok közé és add vissza a múltam- azt az édes szerethető picilányt.
Gondolatokat akarok, amikhez hű tudok maradni, személyiséget amin nem változtat a hideg első szele; menedéket, ami örök és biztos.
Porba hullik a fejem az első falevelekkel.

.

Emeld fel a fejed picilány.

Titkokat hordozni a legnehezebb.

Egy pillanat mámor

(...) mert mennyire felhőtlenül boldogok tudunk mi lenni akkor! Mennyire nem számít akkor semmi és senkinek sem a szava. olyankor nincsenek következmények csak tiszta élvezet. Egyszerre önző és mértéktelenül önzetlen. Csak kezeket látok, ahogyan nyúlnak felém - nem térek ki ölelésüktől. Sírni tudnék a boldogságtól és ha szerencsém van csak órákkal, vagy napokkal később jön ez a maró érzés a torkomban. kegyetlenül és öntudatlanul hajszoljuk magunkat egyik gyönyörből a másikba míg nem beáll a standard és megnyugszunk. Akkor megállunk, szemekbe nézünk és keressük a választ. ködös látásunk eltakar előlünk mindent, aminek köze van a valósághoz. Legszebb arcunkat fordítjuk a Nap felé az éjszakában; nem is tudjuk, hogy vannak hibáink. Csak morzsákat hagyunk el magunkból mindenfelé, hogy később visszataláljanak hozzánk, mint egészséges önkép - mert úgysem fogunk rá emlékezni.

Én nem felhőtlen boldogságra vágyom, csupán biztonságra és menedékre.

When I grow up...

when i grow up
i want to be a forester
run through the moss on high heels
that's what i'll do
throwing out boomerang
waiting for it to come back to me

when i grow up
i want to live near the sea
crab claws and bottles of rum
that's what i'll have
staring at the seashell
waiting for it to embrace me

i put my soul in what i do
last night i drew a funny man
with dark eyes and a hanging tongue
it goes way bad
i never liked a sad look
from someone who wants to be loved by you

i'm very good with plants
when my friends are away
they let me keep the soil moist
on the seventh day i rest
for a minute or two
then back on my feet and cry for you

you've got cucumbers on your eyes
too much time spent on nothing
waiting for a moment to arise
the face in the ceiling
and arms too long
i wait for him to catch me

waiting for you to embrace me

Fever Ray.

If i had a voice i would sing

Nincs közöm művészetekhez, könyvekhez, vagy filmekhez;
realitáshoz és szürrealitáshoz;
szabadsághoz és bezártsághoz;
szegénységhez és gazdagsághoz;
fájdalomhoz és boldogsághoz;
magányhoz és népszerűséghez;
butasághoz és tudáshoz;
cselekvéshez vagy gondolathoz.

Létem értelme csak mankó nektek.

Tombolni akarok és zokogni, átadni magam annak a szélsőséges érzésnek ami majd később megszabadít ettől a súlytól a vállamon. Ilyen kicsi lábakkkal hogyan is léphetnék ekkorát?